Bővebb ismertető
Sajnálatos, ám közismert tény a művészetkedvelők és a művészetet művelők körében, hogy hazánk fővárosa egy nagy művészeti vízfej Magyarországon. Hiszen a beérkezett művészek 80 százaléka a székesfővárosban él és működik, s csak 20 százaléka lakik a most már lebontott Osztapenkó és Steinmetz kapitány háta mögött. S aki vidéken él, éljen bár nagyvárosban, elég nehezen tud érvényesülni a szakmában, mindenekelőtt a szakmai vízfej miatt, hiszen minden Budapesten történik. Ellene mondani látszik ennek, hogy az ágazati biennálék otthona egy-egy vidéki város, amely fölvállalja az adott szakág művészetének képviseletét. Ezeken a fórumokon is tetten érhető azonban az 1:5 részvételi arány. A Magyar Festők Társasága azonban igyekszik tagjainak érdekeit lakóhelytől függetlenül érvényesíteni. Ezért az Újlipótvárosi Galériát megnyerte a kiállításhoz, hogy megpróbálja a társaság pannóniai, azaz a Dunántúlon élő tagjait egy kicsit a főváros irányába hozni; de nem csupán a vidéki kislány Budapesten" analógiájára, hanem a dunántúli művészek sajátos üzenetét közvetítve a fővárosi kiállítás-látogatóknak. A cím-alak tehát egyfelől a Pannónia elnevezés, ami hazánknak a római birodalomhoz egykor tartozott részét jelenti, másfelől a kétezres évszám, ami azért lassacskán már harmadik éve egy kicsit unalmassá válik, a számítógépesek Y2K effektusától kezdve a következő évezred kezdőnapjáig. Dehát így lett kerek a dolog.