Szemelvények Vergilius Aeneiséből [antikvár]

A római eposz fejlődése Vergiliusig.A legrégibb római epikus költő, Andronicus Tarentum elfoglalása után Krisztus előtt 272-ben mint görög hadifogoly került Rómába Livius Salinator házába. Itt csakhamar felszabadult, mint római polgár felvette gazdája nemzetségnevét s így lett Livius Andronicus a neve. Foglalkozására nézve iskolamester volt, s hogy a latin nyelvi oktatás számára megfelelő tankönyv álljon rendelkezésére, latinra fordította Homeros Odysseiáját az ősi saturnusi versformában.Ifjabb kortársa Gnaeus Naevius (meghalt Krisztus előtt 201-ben), mint eredetibb költői tehetség, már nemzeti tárgyat dolgoz fel az első pún háborúról szóló Bellum Punicum-ában. Művében a mondák világából indul ki, a városalapítás eseményeit beszéli el, majd merész fordulattal rátér az első pún háborúra, amelyben maga is résztvett. Munkája krónikaszerű, de van benne költői gondolat is, amennyiben a rómaiak és a púnok ellenségeskedését Aeneas és Dido királynő szerencsétlen szerelméből származtatja. Eposzában kísérletet tett a saturnusi vers irodalmivá tételére, de sikertelenül.A görög versformák diadalrajutását mutatja a délitáliai származású Quintus Ennius 18 énekre terjedő Annales c. eposza; versformájául a költő az eposz jellemző görög versformáját, a hexametert választotta.