Szerelmes szonettek [antikvár]

ELSŐ SZONETTSem Ulysess, sem más tapasztalt vándor Nem tudta még, hogy egy ily kedves és Magasztos Isten annyi szenvedést Okozhat, mint amennyi bennem lángol. Mert keblemet átszúrtad orvul, Ámor, Egy pillantással, édes mérgezést Ojtott belém az izzó tőrdöfés, S gyógyírt csak tőled várhatok, ki mástól? Kegyetlen sors! Mint akit skorpió Fullánkja mart meg, és most azt reméli, Sebére ugyanannak mérge jó: Ámorhoz könyörgök, én ostoba, Hogy kínzó vágyam oltsa el, noha Tudom, ha elmúlt, szívem túl nem éli.