Tarka-barka miegymás III. [antikvár]

Részlet:Az élet kocsija. Egy büszke, előkelő ember tüzes paripákkal vágtatott életkocsiján a világon keresztül. A kocsi tele volt málhával, a út legtöbbnyire göröngyös volt és az embernek néha korhadt hidakon és mély szakadékok szélén kellett végighajtania. Egyszerre minden irányban elágazott az út és sötét éj borult a tájra. Ereje kimerült, gondolatai összezavarodtak és szíve elcsüggedt. A gyeplő kicsúszott kezéből, az ember hátradőlt és azt gondolta: most már nem bírom tovább, meg akarok halni. A fáradt paripák megálltak.De mint az életben általában, itt is minden másképen történt, mint ahogy az ember gondolta. Ezt pedig elolvashatjuk az alábbiakban.