A jelben-létezés méltósága [antikvár]

Ez a gyűjtemény mindazokról szól, akik valamiképpen fontosakká lettek számomra. Majdnem mindazokról, hiszen fájó hiányaim még vannak, írók, költők, művészek, sokan-sokan, akikről beszélni kell; pontosabban tehát az a fogalmazás, hogy akikről ebben a gyűjteményben írok, biztosan és mindenképpen fontosakká lettek a gondolkodásomban, szemléletem kialakításában. Mindenekelőtt Tamkó Sirató Károly, akinek elvei-elképzelései igen-igen hatottak rám, és Erdély Miklós, akinek szigorú tekintetét még most is magamon érzem. Megpróbálom ebben a könyvben feltérképezni napjaink sokat vitatott műfaját, a vizuális költészetet, az avantgárd irodalom jellemzőit pedig - sajátos felfogásban - az olvasó elé tárni. Ilyen módon a Magyar Műhely külföldön élő szerkesztőiről és Tandori Dezsőről, Kassák Lajosról és Barta Sándorról és másokról gondolkodom ebben a kötetben, és talán nem alaptalan az a reményem, hogy könyvem jelzéseket ad majd mindazoknak, akik a modern törekvések labirintusában jeleket, netán útmutatást várnak. Külön magyarázatot igényelhet maga a cím: Bízom abban, hogy magyarázatot bőven kap majd az olvasó, ezért itt és most talán annyit, hogy az utóbbi években ez lett számomra a legfontosabb: létezni, jelben, méltósággal. Petőcz András