A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának közleményei XVII/1-4. [antikvár]

KODÁLY ZOLTÁN elnöki megnyitója Tisztelt Akadémia, tisztelt liallgatóság, 150 éve született Erkel Ferenc, olyan korban, amely vulkanikus kitöréshez hasonlóan ontotta a nagy embereket, olyan atmoszférában, melynek melegét ma is érezzük, jóformán abból élünk. 150 éve született, de máig él, mert maradt olyan műve, amely nélkül nem teljes az Opera műsora, Hunyadit 1844 óta, Bánkot 1861 óta játsszák állandóan. Ha nem volt jó tenorista, átírták a Bánk főszerepét baritonra, csakhogy játszani lehessen. Ügy is hatott, talán még jobban. Most fölnövekedö új közönségünk érdeklődése még tovább, beláthatatlan időre meghosszabbítja e művek életét. Erkelt tehát nem kell exhumálni, megvan és meglesz a közönsége még soká. Más kérdés, hogy zenetudományunk megtett-e mindent egyénisége, műve, pályája jobb megértésére. Itt még sok a tennivaló. Fiatal zenebúváraínk kutató keze egyre-másra fedez föl újabb, ismeretlen adatokat. Előkerültek elfeledett népszínművei, akkoriban ismert népdalok feldolgozásaival. Korán elhagyta a magyar valóságnak ezt a talaját, feltörekedett a nemzetközi nagyopera fennsíkjára. A magyar előzmények teljes híján természetesen mennél följebb emelkedett, annál inkább elvesztette kapcsolatát a néppel. Most került elő egy ismeretlen kézirata, Bánk Bánt elemzi benne, jelenetről jelenetre meghatározza, hogy itt olasz, ott francia, másutt kontrapunktos, azaz német stílust tartott alkalmasnak az illető drámai helyzet aláfestésére. Ezzel szegült szembe Mosonyí, mikor azt a követelményt állította föl — hadd olvassam fel néhány mondatát Bónís Ferenc most megjelent Mosonyí-kötetéből: ,,A magyar dalműirodalomnak — írja — magasfokú kifejleszthetése lehetséges, mert a magyar zene jellege ezt megengedi. Azt azonban korántsem kell képzelni, hogy egy dalmű mindjárt magyar lesz, ha a szöveg s az abban fölhasznált öltözékek és csoportozatok magyarosak, vagy ha valamely ismert és kedvelt népdallal vagy ritmussal egy rakás idegen zagyvalékot akarnak meg-magyarositani. Hogy egy magyar dalmű e nagy jelentőségű melléknevet va-lódilag megérdemelje, szükséges, hogy annak minden szellemi mozzanata magyar legyen, mit leginkább nemzeti zenénk lényege, jelleme és sajátságaínak művészi tudományosság s öntudatossággal leendő fölhasználása s kiaknázása által lehet csak elérni." (Idézve a ,,Zenészeti Lapok"-ból. 1860. IX. 65-67. 1.)