A Vörös postakocsi 2015. Tavasz/Nyár/Ősz/Tél [antikvár]

FORSPONT I Kulcsár Artiia Űj kávézó a Bocskai utcán Kulcsár Attila A kettőspont írásjel, amikor kitesszük, egy gondolatra akarjuk felhívni a figyelmet. Én itt most egy megvalósult gondolat elé teszem. Az épület egy gondolat magyarázata. Mert sok dimenziója nem mondható el egy mégoly összetett mondatban sem. Ott áll az utcán, és csak mutogatja falait, tetőit, aztán beinvitál tereibe. Sokan nem értik építészül, hogy mit akar mondani, le kell fordítani magyarra. A történelmi városokat a motorizáció amortizálja. Csak jönnek az autók, a kamionok, és nem férnek el a szűk utcákon. Nyíregyháza akkor is bedugulna, ha annyi konflis közlekedne, ahány autó manapság. Az utcafronton álló, zártsorú beépítések között nincs több hely. A régi sugaras utak küllői a centrumba vezettek, a piacra, boltokhoz, hivatalokba. Néha a küllőket közök, szűk utcák kötötték össze gyűrű-szakaszonként, hogy lerövidüljenek a horizontális távolságok. Béla, Kálmán, Géza, László, Nyár utca, Tavasz utca, Kert-köz, és a többiek. De ez egy idő után nem volt elég. Minden város védi a tönénelmi központját. Házait, tereit történelmének díszleteként. A központ nem forgószínpad. Itt csak olyan darab játszható, olyan rendezés, amelyik adottságnak tekinti a falakat. Aki modernet akar, csinált magának új várost - Chandigar, Brazília, Újpalota, Jósaváros, Örökös földi lakótelep - hozzá való installációkkal, házakkal, utakkal. De a történelmi város nem lehet élheteden díszlet. Időről időre vitalitással kell megtölteni, mai élettel. Ezért az urbanisták köröket húznak, eddig és ne tovább. Itt álljon meg a menet: a motoros, innen gyalogmenet. Ezért készülnek körutat a közök helyén, a régi udvarok tereiben, hogy a forgalmat széles forgalmi sávjaira tereljék, és egyirányúsicják a régi utakat, hogy a házsorok megmaradhassanak, a kerteknél elkerülő utakkal tiltják ki a városokból az átmenő forgalmat. Létrejön a gyalogos városközpont, sétálóutcákkal, promenád terekkel. Kalata Gyula hatvanas években született várostervén két körút nyomvonalát fogalmazta meg Nyíregyházán. A Nagykörút megvalósítása, a „megforgatjuk az egész világot" szellemében, még bátran és olcsón szanálhatott negyven méteres szélességeket a közlekedés számára, és képes volt térfalakat építeni mellé lakóházakból. Mára már csak egy 400 méteres szakasz hiányzik belőle, a délkeleti íve. A Belső körút már torzó maradt a rendszerváltásra, a rövid északi és déli szakasz csonkolt öleléseivel, mert ekkorra a területek városromboló kisajátítása és a városfejlesztés sem anyagilag, sem erkölcsileg nem rendelkezett legitim tőkével. Újratervezést javasolt a magántulajdont is mutató GPS. Párhuzamos forgalmú utcákkal, kis lépésekkel. Az Egyház utcai szakasz létrehozása kiüresítette a kasszát. Elkészült a Szegfíí - Bujtos - Bocskai - Szent István utcát összekötő körútszakasz. Osztottpályás burkolatán rohan a forgalom. Csak hát kerítések és tűzfalak között. Pedig a városközpontot zártsorú beépítéssel szeretjük. Üzletekkel, kirakatokkal, vendégváró helyekkel, kávézókkal, találkozókkal útjain, sétányain. Az új utak beépítésért kiáltanak. Az utat házsorok szegélyezik majd, szolgáltatásokkal a földszinten. Van már terv a Bujtos utca és a Bocskai utca közötti szakaszra, és a most valósult meg az első dicséretes lezárás a Bocskai és a Szent István közötti, vékony teleksávon, egy sarokházzal. Krúdy városában a fiáker útját az esti szürkületben a zártsorúságot kapualjakkal megszakított sötét ablakok sora követte, helyenként egy-egy kivilágított kocsmával. A Kossuth térről, kivezető utak mentén a középületek után ez a beépítési struktúra őrződött meg máig.