Beöthy Zsolt munkái [antikvár]

Beöthy Zsolt Kazinczyról írta egyik legszebb tanulmányát; Kazinczyra emlékeztet sok vonásában pályája és egyénisége is. Gyakran hirdette mély megindultsággal a "szent öreg"-ről, hogy ő volt a magyar irodalomnak dicsőséges szervezője s ő írta bele először a nemzet lelkébe a nagy igazságot, hogy a magyar jövő a magyar műveltségben van. Ez a nagy igazság volt vezércsillaga Beöthy Zsoltnak is, ennek hangoztatására és szolgálatára irányult munkássága. Annak az iskolának kései s talán utolsó tanítványa ő is, melyet "az apostolok iskolájá"- nak nevezett. Nem a lelkesség s az áldozatos szív hiányán mult, hogy ő töviskoszorú nélkül küzdhetett a babérért. Csak szerencsésebb volt Kazinczynál s kedvezőbb viszonyok közt munkálkodhatott. Azon a mezőn, melyen Kazinczy küzködve vetett, ő már fényes állást s kitüntetéseket aratott; de ez semmit se von le abból az érdeméből, hogy Kazinczy lankadatlan buzgalmára emlékeztető erős hévvel lobogott benne a nemzeti művelődés emelésének szenvedélyes vágya s az a sokirányú érdeklődés és ösztönző hatás, mellyel ezt az eszményt szolgálta. Amint Kazinczy jelentőségét nem annyira műveinek értéke, írói kiválósága adja, mint inkább munkásságának s hatásának egésze, Beöthyre vonatkozólag se tudunk határozott feleletet adni arra a kérdésre, hogy alkotásaiban lássuk-e pályájának legkimagaslóbb eredményét vagy egyetemes hatásában. Mindenesetre azok közé tartozik ő is, akiknek jelentősége elsősorban nem könyveik költői vagy tudományos értékében áll, hanem a magyar művelődést s ezzel a magyar élet fejlesztését és erősítését szolgáló eszméikben. Azok közé, akikről Kazinczy oly szépen írja: "Magyar lelkökben halhatatlanok".