Cikkek/Történelmi tanulmányok/Napló [antikvár]

Részlet a könyvből: "Szükséges-e először magamról beszélnem, ha másokról akarok beszélni? Kell-e a luzsnyiki remete régi álarca Karamzin Történelmének névtelen kritikusa számára? El kell-e rejtőzni egy finnországi faluba, hogy össze tudjuk hasonlítani a német Leonórát a skót Ludmillával és a csuvas Olgával? Végezetül, szükséges-e, hogy az, aki kedveli a francia színészeket és gyűlöli az orosz színházat, félkarú és félszemű rokkantnak tettesse magát, mintha a hiányzó szem, a hiányzó kar teljes mértékben feljogosítaná, hogy torzan ítéljen, és ne tudjon oroszul írni? Úgy vélem, nem szükséges, és ezért nem mellékelem sem szolgálati lajstromomat, sem születési bizonyítványomat, sem ajánlásokat ismerőseimnek és barátaimnak, sem saját apológiámat. Az olvasó, akinek egyáltalán nincs szüksége rám, ettől a legkevésbé sem bántódik meg, és ha nincs más dolga, átfutja megjegyzéseimet az orosz színházról, nem törődve azzal, milyen ürüggyel írtam és jelentettem meg. A publikum formálja a drámai tehetségeket. Milyen a mi publikumunk?"