Érzelem és okosság [antikvár]

Részlet: "Magyarországnak a jó Isten mindent megadott, ami csak a jó és boldog élethez kívántatik, s nincs oka sem az olasz Campagnát, sem más, akármely boldog országot irígyelni, mert Magyarország a nemzetek táplálója, és mondhatnám a világnak szerencsés compendiuma, kivonata" - olvassuk Turóczi László jezsuita 1728-ban megjelent könyvében. Hasonló sorokat sok más egykorú írásból is idézhetnénk, bizonyságául annak, hogy a magyarság - vagy legalább is az a része, melyet a Werbőczy hármaskönyvének határain belül élő szerkezetes sorai kifejeznek - már behegedettnek érezte Rákóczi kiáltványában emlegetett nyilt sebeit, s eszménye többé nem a harc, mint évszázadokon át volt, hanem a csendes megelégedés. A király és a rendek kibékülése, vagy ahogy Szekfü Gyula találóan nevezi, közjogi kompromisszuma, mely Rákóczi szabadságharcának bukása után békességet hozott a sokat szenvedett országnak, a tizenhetedik századi, a barok Európa uralkodó eszméit konzerválta Magyarországon. Hazánk még sokáig a barok Európa compendiuma maradt, ahol az Egyház tanítása, a világi hatalom tekintélye s e kiváltságokon alapuló társadalmi hierarchia, tehát mindaz, amire a barok ember esküdött, akkor is megdönthetetlen fundamentumnak látszik, amikor a dogmák, tekintélyek és kiváltságok ellen másutt már írók és bölcselők légiója küzd.