Fájdalom

Robert L. és felesége együtt csatlakoznak a francia ellenálláshoz, és egy bizonyos Morland vezetésével hamis dokumentumokat gyártanak szökött hadifoglyok számára. 1944 nyarán a csoport egy része lebukik, Robert börtönbe, majd koncentrációs táborba kerül. Az asszony tovább harcol, és veszélyes macska-egér játékba kezd a férjét letartóztató Gestapo-ügynökkel. A háború vége után Morland Dachauban a haldoklók között talál rá Robert-ra, és Párizsba viszi. A címadó elbeszélés a feleség kétségbeesett küzdelmének krónikája, melyet önmagával, környezetével és az idővel vív az életképtelen ronccsá lett férje megmentéséért, pedig addigra már egy másik férfival kötötte össze az életét.
Marguerite Duras korabeli naplójegyzetei és feljegyzései alapján írta meg saját háborús élményeit és férje, Robert Antelme hazatérését (Antelme Emberfaj című művében maga is közreadta fogságának történetét); Morland pedig nem más, mint François Mitterrand. Duras elbeszélései az elmondhatóság határát súrolva, a tabusértéstől sem riadva vissza örökítik meg a háború végének reménnyel és kétségekkel, árulással és bosszúval, kegyetlenséggel és várakozással terhes hónapjait. "A higgadt, az eseményeket leltárszerűen számba vevő naplóforma észrevétlenül változik az artikulálhatatlan érzés kifejezésévé. Az elbeszélő a fájdalom alanyából a fájdalom tárgyává változik. Magává a fájdalommá változik" - írja Forgách András a kötet utószavában.