Híd 1987. február [antikvár]

LI. évfolyam 2. szám I I | 1987. februárFEBRUÁRötletvázlat őírósága panoptikumábólBOGNÁR ANTAL(Talált szöveg.)Tudom jól, kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy éppen egy ilyen kis senki ügyes-bajos dolgaival vesződjenek, mint amilyen itt alább ez az F. M. Nekem ne is mondják, jól tudom.A jó fene bánja, ha elégedetlen, ha életunt. Kit érdekel Mit izgasson cselekedetei rugója, szívfájdalma, és hogy van-e magához való esze? Mit izgatna engem, éppen engem, mit tart erről az egész hóbelevancról, és hogy igazat kell-e, lehet-e neki adni ? Tőlem bánkódhat, lelkendezhet, akár ki is bújhat a bőréből de minek kötné ezt az orromra! Hogy netán savanyú neki a szegényszag? Hogy lenézik és packáznak vele a hivatalokban? Netán boldogtalannak érzi magát? Bánom is én! Tőlem akár fel is fordulhat. Az én életem se fenékig tejföl.Most mégis esdekelve arra kérem Önöket, hallgassanak meg! önökben van minden reményem.Nem vagyok mai gyerek. Tudom, nehéz idők járnak. Szabályra szabály, folt hátán folt. Fölfoghatatlan a törvény, és nélküle még csak az egyszer volt káosz sem állítható vissza. A természet rendje is felborul. Vándormadarak szeme közt billeg, perdül a láthatár, perdül és a meredek égbe billen; és a helyben költők egyike-másika kerengve méri, hányat költsön mondanák, akik nálamnál ügyesebben forgatják a szót; mert volt hozzájuk szerencsém. A kövér sáskák már nem bírnak fölrepülni, háziasultak, s maholnap egymás zöldjére vetemednek. Halak vettetik szét magukat fölfelé, fölfelé, s préselődnek össze lejjebb furakodva