Bővebb ismertető
BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN A körönd is a fénykép része
Hatvan éve történt. Az 1956-ban elesettek emlékére.
Virít a felhők között a foknyi vér, ívlámpák szórnak hajadra lomha fényt. A körönd is a fénykép része, apró máglyák ülik körbe. A mélyben ajtó,
rég elillant ködök bugyrába vezet, az est fátyla mögött tűnődés remeg. Omlanak, betemetnek illatfalak, ijedt szél hasal a száraz bokor alatt.
Felsikolt az idő, mezítláb szalad, október lángjai, veretlen hadak. S hol vörös csillagok hulltak le egyszer,
szavaidra ablakok nyílnak, s kegyszer egy szál virág. Te eleven valóság, emlékek súlyos ruhája való rád.