Irodalmi szöveggyűjtemény 12. [antikvár]

Részlet: GUILLAUME APOLLINAIRE (1880-1918) Kikericsek Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig Legelget a tehén S lassan megmérgeződik Kikericsek virítnak kékek és lilák Almos szemed olyan mint itt ez a virág Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt S szemedtől életem lassan megmérgeződik Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal Letépik a virágot mely anya s leány is És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is Mint rebben a virág ha szélben térdepel A csordás csöndesen halk hangon énekel Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve E halnikészülő nagy rétet mindörökre 1902 (Radnóti Miklós fordítása) Búcsú Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sose látlak O idő szaga hangaszálak És várlak téged tudhatod 1903 (Vas István fordítása) A Mirabeau-híd A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna S szerelmeink Emléke mért zavar ma Mi volt az öröm ráadás a jajra