Bővebb ismertető
AISZOPOSZ
(i. e. VI. század első fele)
A mezei és a házi egér
A mezei egér összebarátkozott a házi egérrel, és mint barát meghívta a házi egeret, hogy menjen a mezőre, és ebédeljenek együtt. Árpát meg búzát rágcsáltak, amikor a házi egér igy szólt: „Tudd meg, barátom, hangyaélet ez a tied! Ami engem illet, én dúskálok a jóban, gyere velem, és kóstolj meg mindent!" * ^
Menten útra keltek. A házi egér megmutatta a zöldségeket, a gabonát a datolyával együtt, a túrót, mézet és a friss gyümölcsöket. A mezei egér szemét-száját tátva erősen dicsérni kezdte a házi egeret, és sajnálkozott saját szerencsétlen sorsán. De amikor éppen enni akartak, valaki hirtelen kinyitotta az ajtót. Megrémülve a zajtól a félénk egerek egy hasadékba ugrottak. Amikor ismét a diós fügéből akartak enni, másvalaki jött, hogy kivigyen bentről valamit. Amikor meglátták, ismét felugrottak, és bebújtak a lyukba. Ekkor a mezei egér mit sem törődve korgó gyomrával, felsóhajtott, és így szólt társához:
„Isten veled, barátom, dúslakodsz, és amit eszel, nagyon élvezed, de ára veszedelem és roppant félelem. Én, a nyomorult, árpát és búzát rágcsálva akarok élni, ám félelem nélkül és úgy, hogy utánam ne leskelődjék senki."
A mese azt mutatja, hogy az egyszerűség meg a zavartalan élet többet ér, mint a félelemmel teli tobzódás.
(Bodor András fordítása)