Irodalmi tanulmányok I-II. [antikvár]

Részlet a kötetből:"A dal a legsajátosabb s legeredetibb fajtája a költésnek. A költészet egész kertjének mintegy illata, azaz legfinomabb illó része. A tárgyiasnak, a szemlélhető és leírható természetnek, vagy az emlékezetbe foglalt s elbeszélhető embervilági eseményeknek lelkünkre tett hatása s e hatással járó értelmesen érző hangnyilatkozás. Hangúlat és hangnyilatkozás szoros kapcsolatban. Legősibb és leggyermekiesebb faj, melyben a hangúlat legerősebb ; legőszintébben - azaz leginkább a magok színében, mivoltában nyilatkoznak az érzések. - A költés többi nemét és faját, bár ki tudná ezeket jól elhatárolni! példáúl az elbeszélőt, a drámait és a lyra egynémely fajtáját, tárgyok módosította, az értelmi fejlődés kiművelte, a hagyományos törvények idomították; hatalmába vette a műbölcselem: de a dal, a valódi dal, ma is az, a mi volt ősi időkben s a mi ma a népnél: érezve gondolkodás, az eszmék érzéssé olvasztása, érzéseink és gondolataink legszabadabb és könnyedebb elmondása."