Kinai és japán versek [antikvár]

Részlet a könyvből: "A kinai nép állandóan a halál pitvarában kuksol. Régi szentkönyvei alapján azt hiszi, hogy a föld négyszögletes s az ég kerek. Helytelen csillagászati fogalmai vannak. De az ember helyét pontosan tudja a világegyetemben. Aki a földre született, két végtelenség között van. Megelőzi az a tenger idő, mely születése előtt telt el s követi az a tenger idő, mely majd halála után fog lepörögni. Igy az ember csak láncszem egy óriási láncban, egymásra következő nemzedékek összekötő csatja, a jelen és jövő pántja. Mozzanat az élet, gyors és esetleges: pillanat és villanat."