Kortárs 2006. október [antikvár]

CsoóRi Sándor Könyvtári állományból törölve A piramis azért csúcsos Augusztus 24., csütörtök. Ma a negyedik napja, hogy az ország minden televíziója, rádiója, napilapja, közembere és politikusa az augusztus 20-i tűzijátékdráma lesújtó történetéről és talányairól beszél: mi is történt az ünnep estéjén, hogyan és miért történt? A hagyomány gyakorlatát követve legalább egymillió ember tódult ki este a Duna-partra, a Margit hídra, a város magaslati helyeire, hogy végignézhesse az év leglátványosabb eseményét: a pazar tűzijátékot. Már egy órája ott állnak szorosan egymás mellett, ahogy a nemzetnek kellene nehéz időkben. Mindenki udvarias a másikkal; a rosszkedvét és megnagyobbodott epéjét mindenki otthon hagyta, s várja a csodát. Kicsit azonban hűvösebb van, mint máskor, lúdbőrözik a Duna is; a szél aláfúj a rövid szoknyák alá, annyi baj legyen! Elkezdődik a játék. Az ég hirtelen tele lesz csillagbogánccsal, tűzbokrokkal, a lehajló fűzfa ágait utánzó fényekkel. Gyönyörű - mondják többen is a tömegben. Újabb robbanások, újabb csodák. De valami történhetett, mert a rakéták nem szállnak olyan magasra, mint régen. Mintha csattogó kanászostorral terelnék őket vissza a föld felé. De kik? Az ég betyárjai? Fölbőszült mennydörgések és villámlások váltogatják egymást a magasban. Aztán színpadra lép a vihar. Mintha Bessenyei tombolását utánozná az Othellóhóh háztetőket sodor le, fákat dönt ki, csónakokat borít föl, hajót táncoltat, s akit belelök a vízbe, vagy megússza, vagy nem. Egy asszonyt a Lánchíd közelében ér utol, és összeroppantja a szívét. A kiabálásokat koponyatörések szakítják meg, és combtörések. Aki az imént még azt susogta, hogy gyönyörű, most azt kiabálja: szörnyűség! A gondolkodó embernek nem jut eszébe semmi. Másnap azt hallom, hogy több halottja is van a viharnak, s legalább háromszáz vérző sebesültje, akiket mentők vittek a kórházba, akárcsak bombatámadás után. Az újabb és újabb részletekről hallva azt kérdi mindenki: hogyan történhetett ez meg - békeidőben? Fölhív egy bibliás asszony, és arra kér, lapozzam föl Jeremiás könyvének nyolcadik részét és a nyolcadik rész huszadik versében ezt olvashatom: „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg." S ugyanígy üssem föl Ámos próféta könyvét, abban pedig ez az üzenet található: „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben." Milyen különös, hogy ezúttal a hívők és a babonás emberek is ugyanúgy gondolkodnak. A tragédiát sokkal inkább szakrális és sorsszerű eseménynek tartják, és hitelesebbnek, mint egyszerű napi történésnek, amely a hét szerdáján vagy