Töprengések könyve

A nagyobb és kisebb hatalmak csaknem mind nyers erővel, a hatalom torzult féltésével
vagy éppen vérszomjas hatalomvággyal, eszét veszetett kegyetlenséggel támadják, ölik
egymást. És pusztul a nép. Hazák vesztek és vesznek el. Hullnak védett-védtelen emberek.
Végveszélyben az élet. Halljuk még a dalt: Hol vannak a katonák? Elszántak a ripacsok. Parancsolnak.
Öldökölnek, s halnak a népek. Hol megalázottan, sóhajos lélekkel halnak hazájukért,
szabadságukért, végtelen jó vagy durva és ostoba vezérükért. Vérre szomjas húsevők
csúszkálnak a Földgolyón, harcolnak halálukig a hatalomért. S az író egész életében figyel.
Érez, gondolkodik, szemlélődik. Töpreng. Félti az életet. Különösen a magyarok éltét félti.
Arra gondol, hogy a gordiuszi csomót nem karddal, hanem türelemmel bogozva kell megoldani.
Az életet nem szabad megölni. Az életet meg kell őrizni!