Magyar másik

A kötetben a modern magyar história és a zsidók viszonyáé a főszerep. Gerő András megkísérli röviden áttekinteni a tipikusnak tekinthető értelmezéseket, és természetesen törekszik saját interpretáció kialakítására is. A szerző megállapítja: úgy tűnik, mintha lenne egységes nemzeti történelmi látószög; s így lenne egységes nemzeti történelem, azaz lehetne egyneműsíteni a jó néhány esetben egymás ellenére érvényesülő történeteket. Gerő András számára ez az egyneműsítés nem magától értetődő. Éppen a zsidóság sorsa mutatja meg, hogy egy-egy egységesnek tételezett nemzeti közösségen belül nagyon is eltérő tapasztalatok halmozódhatnak fel - különösen igaz ez akkor, amikor a magyar állam származási alapon megkülönböztette a magukat nemzeti értelemben magyarnak vallók egy meghatározott csoportját, nevezetesen éppen a zsidókat. Kérdés: összefűzhetőek-e a magukat magyarnak gondoló, de nagyon eltérő élményanyaggal rendelkező, egy nemzethez tartozók történetei? Lehetséges-e belőlük egységes nemzeti elbeszélésmódot, narratívát létrehozni? Sokan ma is úgy vélik, hogy a magyar és a zsidó párba állítható, egyfajta kettősséget, dichotómiát jelöl, és adott esetben akár ellentétpár is lehet. E gondolat azon alapul, hogy egy homogenizált magyar fogalmat és egy hozzá tartozó történetet tételezünk, amelyben a zsidók - felfogástól függően - vagy szerves, vagy szervetlen részt képeznek. Annyira mások, hogy maximum kapcsolt részei a történetnek, vagy nem is részesei annak. Ez a variáció ugyanakkor hangsúlyosan zsidó értelmezésben is létezik, ami különösen a holokauszt reprezentációinak értelmezésében jelenik meg.