Magyar Napló 2016. január [antikvár]

Uj korszak kezdetén Minden új esztendő, amit megéltünk, ajándék, amelyet igazán csak akkor tudunk értékelni, amikor véget ér Vajon miről lesz nevezetes az elmúlt év? Valószinü arról, hogy egy új korszak kezdete volt. Régóta halljuk a legkülönbözőbb szakértőktől, hogy nagy változások előtt állunk. Hol globális természeti katasztrófát, hol közeli gazdasági összeomlást emlegetnek. Arra mégis kevesen gondoltunk, hogy egyik percről a másikra, ilyen hirtelen beköszöntének a változások. Olyan események peregnek le előttünk, amelyeket eddig elképzelhetetlennek tartottunk, amelyeket nem értünk. Látjuk, hogy valaminek a küszöbéhez értünk, és tudjuk, hogy át kell lépnünk ezt a küszöböt: az új korszakot bele kell kalkulálnunk a jövönkbe. De hát mit is jelent ez? Mi változott meg 2015-ben? Az újdonságok között az első helyet nyilvánvalóan az a népvándorlás foglalja el, amelynek a mi kontinensünk, Európa a célállomása. Röviden úgy jellemezhetnénk a helyzetet, hogy a végek megindultak a középpont felé. Szerte a világon legalább hírből, tévéből, moziból, a világhálóról mindenki ismeri az európai nagyvárosok csillogó fel- és alvilágát; régóta hordják levetett ruháit, használják kiszuperált jármüveit, technikai berendezéseit, ismerik divatos hivószavait, neveit, reklámjait, cégjelzéseit. Mi sem természetesebb, hogy vágyakoznak utána, vágynak a jólétre, a könnyebb életre. És ha azzal kezdik biztatni őket, hogy a gazdagság forrásvidékén szükség van rájuk, befogadják őket, akkor élni akarnak ezzel a korábban nem tapasztalt lehetőséggel, és abban bíznak, hogy most eljött az alkalom. Útra kelnek. Tudják persze, hogy milyen kétes kimenetelű lehet ez a Nagy Utazás, hogy nagy kulturális és politikai különbségekkel kell szembenézniük, mégis megpróbálják. Mi pedig tanácstalanul forgatjuk a fejünket, és nem értjük, hogy miért történik mindez? De valóban példátlan-e, hogy a bevándorló hajók szinte számolatlanul hozzák egyik kontinensről a másikra a mindenre elszánt utasokat? A történelemből tudjuk, hogy nem. Nem is olyan régen, 1860 táján is elkezdődött valami hasonló. Igaz, hogy akkor az európaiak voltak a kivándorlók, a célállomás pedig Észak-Amerika volt Évtizedeken átjárták a szervezők az európai, köztük a magyar településeket is, toborozták, jobb megélhetéssel kecsegtették a kalandra vágyó fiatalokat. Mindannyian idézni tudjuk József Attila sorait: „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk". Ö a hazai szegénység számlájára írta ezt a folyamatot Ma már ismertek a korabeli dokumentumok, és azt bizonyítják, hogy nem a szegényeket, hanem a magabíró fiatalokat, a középparaszti és szakmunkás fiúkat, lányokat keresték a toborzók. Az erős és vállalkozó kedvű ifjúságot. Akik közül sokan el is mentek, pedig itthon is szükség lett volna rájuk. Akkor is a szervezők finanszírozták a Nagy Utazást, persze kölcsönbe, amit később a munkabérekből kamatostul kellett visszafizetni. Ha csak Magyarországról másfél millióan mentek világgá, Európa-szerte hányan indultak útnak? És hányan kallódtak el közülük a „szerencse földjén"? Nem tudjuk. Főként azokról van hírünk, akiknek sikerült jobb megélhetéshez jutni, akik pénzük egy részét itthon maradt családjuknak hazaküldték, akik utóbb összegyűjtött vagyonkájukkal együtt hazatértek. Akkoriban Amerikának nagy szüksége volt az európai munkaerőre. Ma még nem tudni, hogy miért indult meg a toborzás, kinek mire van szüksége, milyen csábító ígéretek hatására keltek útra a távoli, háború sújtotta országok kivándoriói. Csak az biztos, hogy ilj korszak kezdődött történetünkben. Mezey Katalin 1 ¦ ''(' ! ii,! ¦ I ¦' ¦ , i . i' ' ' i' ¦ ¦ I.'!. " tím : i; m. MAOYAD 1 NAPLÓ 1