Bővebb ismertető
A NÉMET FORMA Nincs európai irodalom, amelyet olyan nehéz rendszerezni, vagy akárcsak áttekinteni, mint a németet. A német szellem szétfolyó, sokértelmű fogalom, az egységes német forma fikció. Gondolkodók és költők metafizikai tájékozódásának pontjai korok, sőt gyakran nemzedékek szerint olyan eltolódást mutatnak, mintha világok és éghajlatok választanák el őket egymástól. Sehol annyi elkallódott féllángelme, elszigetelt, magábanjáró, elfelejtett, felfedezésre váró jelenség; a szellem eleven életében sehol annyi hézag, folytonossági hiány, mint itt. Mintha minden nagy költő és gondolkodó más és más akusztikai és optikai törvények szerint élne, külön, egyéni mű-nyelven beszélne, külön egyéni titkos írással örökítené meg világát. A német természet legmélyebb ösztöne szerint irracionális és formaellenes, gyűlöli vagy csak nehezen viseli el a mértéket, az arányt, zártságot és befejezettséget. A léleknek szóló, minden érzéki ellenőrzésen innen eső, láthatatlan belső formát többre becsüli a plasztikus, látható külsőnél, őshazája a fényhomály, a nyugtalanság, a mértéktelenség legmegfelelőbb művészi megnyilatkozása a "végtelen vonal zenéje". Individualizmus, magány, szentimentalizmus - bizonyos, hogy e három lélektörténeti fogalom révén sorsának minden döntő pillanatában meg lehetne közelíteni a modern európai kultúra értelmét. Ami megrázkódtatás éri a modern ember világérzését, természetszemléletét, az a társadalmi szerkezetváltozások, nemzedékcserék hátterében úgyszóván kivétel nélkül e fogalmak tartalmával hozható összefüggésbe. De a mögöttük meghúzódó erők sehol másutt nem éreztetik olyan végletesen formáló vagy deformáló hatásukat, sehol másutt nem egyesülnek olyan mértékben teremtő vagy romboló tevékenységre, mint a német nyelvterületen.
Thomas Mann (1875. június 6. – 1955. augusztus 12.) német író, novellista, esszéíró, társadalmi kritikus, humanista, Nobel-díj nyertes (1929), a XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakja.
Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.
Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.
Thomas Mann egy hanzavárosi (lübecki) családba született – családját a Buddenbrook-ház című regényében mutatja be, mely műve 1901-ben világhírűvé tette.
Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.
1955. július 20-án trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichi Kórházban.