Bővebb ismertető
Abel Nema egy kelet-európai országban dúló háború elől egy német nagyvárosba menekül, ahol illegális bevándorlóként az alvilágban bolyongva kénytelen boldogulni. Kétes egzisztenciák veszik körül: parkban tanyázó hajléktalanok, melegek látogatta félvilági mulatóhely törzsközönsége, szintén keletről bevándorolt, bandázó cigánygyerekek és vándorzenészek, akik egy időre megosztják Abellal kaotikus lakóhelyüket és életmódjukat.A férfi élete lassan mégis egyenesbe kerül, amikor megismerkedik Mercedessel, akinek élettársa ösztöndíjat szerez számára. Kiderül, hogy Abelnek zseniális nyelvérzéke van. Már a tizedik nyelvet beszéli hibátlanul, amikor az időközben megözvegyült Mercedessel látszatházasságot köt, hogy állampolgárságot szerezzen, és felrémlik egy egyetemi karrier lehetősége is. Ám a végzet mást tartogat számára - az alvilág Abel után nyúl.Terézia Mora első regénye a nyüzsgő, modern nagyváros pikareszk tablója, melyben a kétnyelvű szerző a beszéd és a hallgatás, az elbeszélhetőség és az elhallgathatóság kérdéseit is izgalmas, újszerű módon helyezi középpontba.,,Állítólag a férfi is valahogy úgy nézett ki, mint egy madár, vagy mint egy denevér, de valami óriási, ahogy ott lógott, fekete kabátszárnyai meg-megrándultak a szélben. Először azt hitték, vallották később a nők, hogy valaki csak ottfelejtette a kabátját azon a szőnyegporolón, vagy min, mászókán. De aztán látták, hogy alul kéz lóg ki belőle, két fehér kéz, a begörbült ujjak hegye szinte a földet érintette.Egy kora őszi szombat reggelen a pályaudvari negyed elhanyagolt játszóterén három munkásnő egy mászókán fejjel lefelé himbálózva találta Abel Nema fordítót és tolmácsot. Ezüst színű ragasztószalaggal volt összekötve a lába, hosszú fekete ballonkabátja rálógott a fejére. Enyhén himbálózott a reggeli szélben."
1971-ben született Magyarországon, Sopronban. 1990 óta él Berlinben.
Forgatókönyveket ír és magyar irodalmat (Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos műveit, Örkény István egyperceseit) fordít németre. 1997-ben kapta első irodalmi díjait – többek között a Berlini Irodalmi Műhely Open Mike díját – egyik forgatókönyvéért, mely első elbeszéléskötetében, a Különös anyagban Szomjúság címmel olvasható. 1999-ben Ingeborg Bachmann-díjjal tüntették ki. Első kötetének írói rangját a nem-anyanyelvi német írói teljesítményeknek járó Adalbert Chamisso-díjjal is elismerték, regényéért – magyarul Nap mint nap címmel adta ki a Magvető – pedig a Lipcsei Könyvvásár Könyv-díjával jutalmazták.
(A szerzőről készült fotót Alberto Novelli készítette.)
Díjai:
Chamisso-díj (2010), Észak-Rajna-Wesztfália fordítói díj (2011), Német Könyvdíj - Das Ungeheuer (A szörnyeteg) című regényéért (2013), Literaturhäuser-díj (2017), Georg Büchner-díj (2018)