Napút 2015. szeptember [antikvár]

A^piír Szondi György Nincs rá ige Nemigen volt előzménye, rávezetés -végeztem tiszta erővel bolgarista-hun-garológusi munkám mennyi szálon húsz éve, midőn 1994-ben az addig hat éven át tíz számot jegyző PO-LlSZ-nál találtam magam, úgymond: csak kutatónapjaimon, hogy. S attól kezdve, beleereszkedve, a magyar lap- és könyvpiac szereplőjeként is magam. Azonnal akkor ott: Tamás. Azóta végig: vele, együtt, ennyire soha senkivel, egyfolytában. Szavaim azonban csak kopogósak. Nem engedek utat törni a. Mindjárt úgy hozta a sánta éberség, hogy Tamás (magam-időbeni) első versei más keresztnév alatt jelentek meg. Eredeti állapotában csenjük most ide a két oldalt - ajánlva bibliográfusok figyelmébe a hibát. Majd most tűkön ülő mondataim után (keretet ad). Tamás közöletlen, önszó-cikk-gyűjtésünk számára fogalmazott alkotása - s nem zárjuk be négy évszámmal az általa nyitva hagyott (1968-). A kórházba sok-sok hét múltán már bevitette laptopját, javította, írta a Veller folytatását. Újságolta: örömmel mondták az orvosok. Tamás, megindult a velő vörösvértest-képzése Megegyeztünk: ha nem maradhat szerkesztőként nálunk se akkor leszel konzulens, mondtam, nélküled nincs Napút. így lett. Egy szám. Ő adta az 1999-ben útra ívelő folyóirat nevét is: Fazekas Mihály csízióiból hozta hozzánk. Hét könyve velünk, nálunk: pompája műfajoknak. S mennyi zsongó együtt szereplés színeinkben és napok élete szerte az országban, Erdélyben, Vajdaságban, Kárpátalján, Felvidéken, Bulgáriában. Kopogósra konokul a szavak egymásutánja. Kopogni szeretnék. Tamás. Nincs rá ige. Nincs rá. Nincsen. Nincs más.