Szulik József költeményei és műforditásai [antikvár]

SZULIK JÓZSEF.Szulik József 1841-ben, február 28-án született Baján. Iskoláit is ott, meg Pécsett végezte. Már gyermekkorában nagy kedvvel tanulgatta mostohaapja könyveiből (Szülik atyja fia születése után nem sokára meghalt) a verseket, melyeket itt-ott el is szavalgatott. Ifjú korában nagy hatással volt rá tanárának - Kolmár Józsefnek - buzdítása és példája; ennek tulajdoníthatjuk, hogy a főgimnáziumi tanulók Emlényében és az akkori szépirodalmi lapok egyikében-másikában többször jelentek meg költeményei a törekvő ifjúnak, aki Vodica czimű legendájával pályadíjat is nyert.A gimnáziumot elvégezve, belépett a kalocsai papneveldébe. Szive forró vágya, anyjának óhajtása vitte őt oda, hol a szelid lelkű ifjút nagyon megkedvelték. Papnövendék korában irta IV. Béla czimű elbeszélő költeményét, melylyel az István bácsi naptárának 4 aranyas pályadíját nyerte el. Theologiai tanulmányainak elvégzése után, mert fiatal volt még, nem szentelték fel áldozópappá, hanem mint diakónus működött Kolluthon. Pappá 1864-ben szentelték; de mert folytonos szellemi munkássága megviselte gyenge szervezetét, egyházi hatósága egy időre fölmentette őt hivatalos dolgai alól. A gyöngéd ápolás megmentvén Szulikot az életnek, Kolluthról Topolyára, majd Bezdánba küldték káplánnak. 1869-ben Kalocsára vitték be a kiváló tehetségű fiatal papot képzőintézeti tanárnak és hitoktatónak, a Miasszonyunkról nevezett szegény Iskolanénék intézetéhez. Jó szive, szelidsége, nyájas bánásmódja annyira elragadta tanítványait, hogy mindig meleg szeretettel vették őt körül...