Bővebb ismertető
Nehéz nekem a valamikor magam fogalmazta kérdésekre adott mai válaszokat megítélni (Ifjú szívekben élek? 1969). Részben azért, mert koromnál fogva a mai közéletet, még az irodalmi életet is csak a média (újságok, rádió, TV) útján ismerem, azt is csak módjával. Annyit azonban most is látok, hogy Ady, halálának 50 éves ünnepe, 1969 óta nagyon is háttérbe szorult a köztudatban. Igaz, előbbi, fent említett gyűjteményünk időben még közelebb álltak Adyhoz, és bár nem ismerhették az Ady-kutatás újabb eredményeit, pl. teljes publicisztikáját, viszont többségük még emlékezhetett arra a szenzációra, melyet Ady fellépése és a Nyugat jelentett.
Nehéz másrészt azért, mert elfogult vagyok, mivel én gyűjtöttem és szerkesztettem Ady publicisztikájának legtöbb kötetét, és azért hatott rám olyan elemi erővel, mert olyan korban éltem, melyben a fasizmus és a kommunizmus, hozzátehetném még a Horthy rendszert is, nyomása nehezedett rám, és Adyban találtam meg a túléléshez szükséges erőt.
Nem mondom, hogy a mai nemzedék könnyen él, de a ránehezedő nyomás már nem az életét fenyegeti, mint az én generációimét. Viszont az általános gyűlölködés miatt az ifjúság emberi tartása ma is veszélyben van, és ha elhanyagolja Adyt és általában a nagy irodalmat, nem tud többé megkapaszkodni azok erkölcsi tanításában.
Pedig a fiatal és közép-generációnak nem olyan fontos az irodalom, mint nekünk volt Trianon után és a kétféle embertelen izmus nyomása alatt vigasztalásul.
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.
Petri György
Petri György (1943–2000) Kossuth-díjas költő, műfordító, újságíró.
Fontosabb díjai
Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986), a Mikes Kelemen Kör Díja (Hollnadia – 1988), Déry Tibor-jutalom (1989, 1994), József Attila-díj (1990), A Jövő Irodalmáért Díj (1989), Örley-díj (1990), Év Könyve Díj (1991), A Soros Alapítvány Életműdíja (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Weöres Sándor-díj (1995), Kossuth-díj (1996), Nicolaus Lenau-díj (1997), Pro Urbe Budapest (1998), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1998)