Koczkás Sándor (1924-2000) irodalomtörténész, kritikus, az ELTE XX. századi Magyar Irodalomtörténeti tanszékének docense volt. Szenvedélyes tanárként szinte haláláig tanított, nyugdíjasként is szemináriumokat vezetett. Mérhetelenül sokat írt: tanulmányokat, esszéket,...
"Nem emlékszem, mikor kezdődött ismeretségünk; bizonyára a 20-as években, bécsi emigrációm idején. Akkoriban és még hosszú ideig a személyes rokonszenv szálai kötöttek össze bennünket, de olyan rokonszenvé, amely - elsősorban azért, mert ritkán találkoztunk és mert nem...
Régóta ismerjük egymást- az 1960-as évek közepétől - Ladányi Andrással, a tatabányai bányából, a V7-os aknából. Összehozott a közösen vállalt sors, a bányászat, a baloldaliság, a közéletiség. Csak később tudtam meg, hogy ő a Nyírségből jött Tatabánvára. Onnan,...
Részlet a könyvből:
"Novellában nem szokás igazi neveket emlegetni, mert akkor némely finnyásabb esztéták mindjárt riporttá degradálják a szegény ember írását. Muszáj tehát Piripócsra keresztelnem azt a becsületes, bár eléggé cifra nevű dunántúli falut, amelynek lakói...
Nehéz nekem a valamikor magam fogalmazta kérdésekre adott mai válaszokat megítélni (Ifjú szívekben élek? 1969). Részben azért, mert koromnál fogva a mai közéletet, még az irodalmi életet is csak a média (újságok, rádió, TV) útján ismerem, azt is csak módjával. Annyit...
Részlet:
A kongresszus után
Nem hangos ceremóniák - higgadt, tényekhez fűződő eszmecserék jellemezték a VIII. Pártkongresszust. A tanácskozások kiegyensúlyozott, szerény stílusa nemcsak az eredményesen végzett munka, a tiszta lelkiismeret belső biztonságát tükrözte, hanem...