Tükör a sötétséghez

A paradox szentenciózusságra, a váratlan metaforikus társításokra és az aporetikus, egymásnak ellentmondó kijelentésekre hárul az a feladat, hogy megvalósítsák a lehetetlent: könyvbe zárt költeményekként, tehát írásként legyőzzék az ismétlést, végső soron önnön rögzítettségüket, és előidézzenek valami tett értékkel bíró eseményt. Más szóval a fizika kísérleti megfigyelőjéhez hasonlóan beavatkozzanak a világ egyirányúnak tűnő folyásába, és megváltoztassák ezt az irányt. Nem lehet nem észrevenni, hogy Erdély esetében mindennek rendkívül konkrét tétje van. A fizika tudományos diskurzusát ugyanis nem csak önmagáért adaptálja, hanem kisajátítva azt allegorikus módon beszél a traumatikus történelemről, annak determinisztikus erejéről, a jóvátehetetlenről. Az Erdélyféle kategorikus költészetnek ebből kifolyólag van egy nagyon is materialista vonatkozása, már abban az értelemben, ahogy Walter Benjamin a történelmi materialista feladatát meghatározta: az ő dolga az, hogy szálirány ellen fésülje a történelmet.

MÜLLNER ANDRÁS jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Média és Kommunikáció Tanszékén tanít. Egyik kutatási területe a magyar neoavantgárd, azon belül Erdély Miklós munkáival foglalkozik behatóan.