Váci Mihály [antikvár]

Régóta ismerjük egymást- az 1960-as évek közepétől - Ladányi Andrással, a tatabányai bányából, a V7-os aknából. Összehozott a közösen vállalt sors, a bányászat, a baloldaliság, a közéletiség. Csak később tudtam meg, hogy ő a Nyírségből jött Tatabánvára. Onnan, ahonnan Váci Mihály is érkezett az irodalomba, a közéletbe. Én Tatabányán születtem, ugyanott, ahol Váci Mihály felesége, Juhász Mária. Ezért is okozott nekem örömet az. amit Ladányi András Tatabányán Váci Mihály szellemiségéért tett. A Váci és költészete iránti elkötelezettségének és ébrentartásának - a kortársak, tanítványok szemével - összegzése ez a könyv. Azt gondolom hiánypótló is. Hiszen olyan politikus íróköltőről van szó, aki az elesettekért, az alullévőkért, a szegényekért emelt szót, és hitt abban, hogy ez a helyzet csakis a baloldali eszmék alapján szűntethető meg. Egy jobb, egy igazságosabb szocialista társadalmat képzelt el. Nem rajta múlott, hogy nem valósult meg, de máig érvényesek az erről versben és prózában leírt - gondolatai. Hiánypótló ez a mű azért is, mert ma, kétezerben - a polgári hatalomban - állami kiadásban baloldali nézeteket képviselő írótól, költőtől elképzelhetetlen, hogy könyv jelenjen meg. Külön öröm számomra, hogy az ebben a kötetben szereplő neves írók, költők, kritikusok, művészek, szobrászok, festők, még ha más politikai és világnézeti elvet képviseltek is, de Váci emberi, politikai, ideológiai, erkölcsi tisztességét nem kérdőjelezték meg. Az irodalmi munkásságát pedig hiába próbálja a mai irodalompolitika, kritika és a politika agyonhallgatni, leértékelni, az olvasók szívéből nem lehet kitörölni Váci Mihályt.