Világirodalmi antológia I. [antikvár]

KÍNAI IRODALOM A kínai irodalom első emlékei, melyeket később a hagyomány szent könyvekké avatott, a Csou-korszakban élő K'ung-fu-ce (vagy Konfucius, i. e. 551—478) nevéhez fűződnek. Ezeket a hagyomány szerint részben ő írta, részben régi munkákból újra rendezte. A valóságban azonban vannak e munkák közt Konfuciusnál jóval későbbi, de korábbi darabok is. Ilyen az irodalmi szempontból igen becses Dalok Könyve, melynek dalai a legújabb kutatások szerint az i. e. X—VI. századból származnak. Szerepel e „kánonikus könyvek" közt jóskönyv, több történeti munka és szertartási könyv is. E munkákat később, mikor Konfucius tanai állami kultusz alapjává váltak, a hivatalos kommentárok eredeti értelmükből nem egyszer teljesen kiforgatták. A Csou-korban Kína számtalan, egymással állandóan harcban álló kis államból állt. A fegyveres és diplomáciai harccal párhuzamosan igen élénk szeUemi harcok is folytak. Sok filozófiai iskola keletkezett, melyek főleg azt a kérdést vitatták, hogyan kell helyesen kormányozni. A filozófusok fejedelemségről fejedelem.ségre járva kínálgatták elfogadásra elméleteiket. Ismert név közülük Lao-ce, a taoizmus megalapítója, és követője, Csuang-Ce, Mo-ce, aki az általános szeretet tanát hirdette és a görög szofistákhoz hasonló vitatkozó iskola megalapítója volt, Konfucius késői követője, Meng-ce, és még sokan mások. Konfucius a maga korában csak egy volt ezek közül, nagy hírét csak a Han-kor (i. e. 206—i. u. 220) alapozta meg, mikor tanai államvallássá lettek. E filozófusok munkáin kívül a Csou-kor egyetlen ránk maradt jelentős irodalmi alkotása a IV. századból való Cs'u-elégiasorozat, mely egy hanyatlóban lévő déli fejedelemség elbujdosott miniszterének keserveit és a világgal való meghasonlását mondja el, gazdagon átszőve mitológiai elemekkel. Ez is, akár a Dalok Könyve, rímes, mint a kínai vers általában. I. e. 221-ben, évszázados harcok után a Cs'in fejedelemség egyesíteni tudta Kínát. Uralkodója, hogy uralmát inegszilárdítsa, kíméletlen üldözésbe fogott a régi eszméket, az egyes fejedelemségek helyi hagyományait őrző régi könyvek és az eszmék hirdetői ellen. A könyveket, különösen Konfucius munkáit, elégette, sok tudóst pedig Mvégeztetett. - A Cs'in-dinamia hamarosan megbukott, a Han-dinasztia követte. E korban Kínát tartósan egyesíteni bírták, Kína egyik fénykora ez. Császárai valóságos akadémiát létesítettek a könyvégetés elől elrejtett munkák és a „szent" szövegeket könyv nélkül tudó vének felkutatására, hogy e könyvek szövegeit helsrreállítsák. A dinasztia ezzel uralmának eszmei alapjait akarta megszilárdítani. E korban keletkezett a kínai aranykor, a Hszia-dinasztia legendája is, mely mitikus előképe lett a Han-birodalomnak, és amelyet a későbbi kínai hagyomány történeti kornak fogadott el. A régi munkákat összegyűjtő tudósok azonban nem egyszer félreértették a régi szövegek ódon nyelvét — közben ugyanis az irást megreformálták — a hiányosan megmaradt munkákat önkényesen kiegészítették, sőt elveszet munkák helyébe újakat koholtak. A Han-korban már számos költőről tudunk, aki versei témáját és formáját nagyrészt a népköltészetből merítette, de kialakult egy tudós költészet is, szigorúan kötött formákkal, melyben a szótagszám és a rímelés játszott nagy szerepet. Ebben az időben vett nagy lendületet a történetírás is.