Világirodalmi Figyelő 1962. január-december [antikvár]

SÖTÉR ISTVÁN PÁRHUZAMOS JELENSÉGEK A XIX. SZÁZAD MAGYAR ÉS OROSZ IRODALMÁBAN* A kelet-európai népek irodalmának összeliasonlító vizsgálata több olyan párliuzamosságot fed föl, mely hasznos és tanulságos lehet egy-egy korszak irodalmi jelenségeinek megértése érdekében. A kelet-eiirópai irodalmak között olyan közvetlen kapcsolatok is jöttek létre, melyek a földrajzi, a gazdasági és a politikai helyzettel magyarázhatók. De ezeknek a kölcsönös hatásoknak a jelentőségét jó ideig felülmúlja a nagy nyugati irodalmak hatása, mely Kelet-és Közép-Európa minden irodalmára irányult, főként a XVIII. és XIX. század fordiüójának évtizedeiben, tehát a klasszika és a romantika egymást váltásának korszakában. Lehetetlen megértenünk a magyar irodalom fejlődését a XVIII., sőt még a XIX. században is anélkül, hogy számot ne vetnénk pl. a francia irodalom hatásával, mely részben közvetlenül, részben pedig Bécsen keresztül érvényesült. A kelet-európai irodalmakban tapasztalható párhuzamos jelenségek vizsgálata azonban egészen másféle területre vezet bennünket, mint a kölcsönös és egyoldalú hatások vizsgálata. Ezeknek az irodalmaknak fejlődési tendenciái nagyjából azonosak: bizonyos hatások egyforma módon érték őket, s a nehézségek és ellentmondások, melyek ezeknek az irodalmaknak az útjait jellemzik, ugyancsak hasonlóak. Csaknem valamennyi kelet-európai irodalom azonos feladat előtt állt a XIX. század elején: nemzeti jellegüket megőrizve kellett elsajátítaniuk a nyugati irodalmak vívmányait. A keleti irodalmak ebben az időben csaknem ismeretlenek Nyugat-Európában vagy legalábbis lényegtelen jelenségeknek tekintik őket. Herder a magyar nyelv és nép teljes pusztulását jósolja, Jean Ampere pedig 1855-ben az orosz irodalmat minaen eredetiséget nélkülöző, utánzó irodalomnak tekinti. Herder jóslata ellen is élénken tiltakoztak mind politikusaink, mind pedig költőink és tudósaink az 1848-as forradalom előtt. De azt sem érdektelen megjegyezni, hogy a magyar kritika Ampere véleményét is megcáfolja, mégpedig olyan időpontban, midőn az orosz irodalom még nem túlságosan elterjedt Magyarországon (Salamon Ferenc). * Az utrechti nemzetközi összehasonlító irodalomtörténeti kongresszus plenáris ülésén elhangzott előadás. 1 Világirodalmi Figyelő 1