Világirodalom IV. [antikvár]

Bevezetés A XrX. század polgári reaüzmusának kemény kritikai jellege a század derekán, a forradalmi esztendők multával, az emberibb sorsért harcoló tömegeknek, az embsri szellemnek aimyl hősi kudarca után megváltozott. IVJig a század első felének realizmusa - gondoljvmk Balzacra! - mindig a lényegre, a dolgok mélyére nézett, s amit látott, azt könyörtelenül ki is mondta, addig a másodilc félszázad fáradtabb és kétkedőbb mesterei itt-ott hajlottak a felületibb szemléletre. Nem mintha a világirodalom ezekben az évtizedekben hijával lett volna harcos szellemű íróknak, költőknek. Csak éppen nem élt már az irodalomban az a töretlen hit, hogy az emberi sorsot a polgári társadalom keretein belül méltóvá lehet tenni az emberhez, - és nem élt még az irodalomban az a másik hit, hogy egy társadalmi forradalom szétrobbanthatja a polgári világ kereteit, és módot adhat egy tisztább, szabadabb világ megteremtésére. A századközép forradalmaiban csalódott polgár belefáradt a valóság mélyebb és átfogóbb szemléletébe. Nem a döntő összefüggéseket kutatta immár, hanem a felület apró tényelhez tapadt, a valóság külső részleteinek tetszetős gazdagságához. Olyasmit érzett, hogy ha ingoványra került a mélyebb kapcsolatok kutatása közben, majd biztosabb talajon jár, és talán célhoz is ér a világosan érzékelhető, pontosan kitapintható konkrétumok talaján. Ugy tetszett, az irodalom nem képes megragadni az élet lappangó , igazi, nagy összefüggéseit, s ha ezzel próbálkozik, sohasem jut el a valóvilág hiteles ábrázolásáig. Viszont, ha következetesen, már-már tudományos gondossággal veszi szemügyre azt, amit érzékei kínálnak, akkor mégiscsak képes lesz művészileg ábrázolni az embert és világát. A tőkésvilág az imperializmus szakaszába fordult Igy fordult a polgári realizmus - naturalizmusba, igy cserélt helyet az iró érdeklődésében a takartabb erők alanti áramlása a felületi mozgással, a céltudatos, a legjellemzőbb mozzanatokat egybeépítő alkotásmód a valóság héján könnyűszerrel tapasztalható Vadaiékok" fényképező, válogatatlan rögzítésével. Hiba volna azt hinni, hogy ez a naturalista felületiség egyben mindig felületesség is'volt, s hogy a részletekkel való "pepecselés" minden esetben közönyös távollátást jelentett a középponti mondanivalótól, az ember sorsának fölemelésétől. Naturalista alkotások egész sora bizonyltja, hogy mestereik áldozatos és becsületes erőfeszítéssel vágták az utat a 'Tds tények ', á nyilvánvaló konki-étumok irdatlan rengetegében, s hogy a legjobbak sohasem tévesztették szem elől vezető csillagukat, az embert, az emberi sorsot. Sőtl A századforduló táján a naturalizmus átme netileg olyan értelmet is kapott, - s nem minden ok nélkül hogy voltaképpen az emberi szenvedésnek, a szegények és elnyomottak életének még meztelenebb, még hitelesebb feltárására vállalkozik, mint a koraboi reaUzmus, s igy ennél - 3 -