Bővebb ismertető
A közgazdásztársadalom és a szélesebb közvélemény élénk érdeklődése kíséri azokat a jelentős erőfeszítéseket, amelyek a gazdasági reform továbbvitelét, gazdasági mechanizmusunk ésszerűsítését és a gazdaságpolitikának a 80-as évek kihívásaihoz való hozzáigazítását szolgálják. Intenzív és felelősségteljes munka folyik a párt különféle testületeiben, a kormányhivatalokban, a kutatóintézetekben, hogy meghatározzák a továbblépés irányát és megteremtsék a gazdasági kibontakozás feltételeit. A hagyományoknak megfelelően lapunk legfontosabb céljai közé tartozik, hogy hírt adjunk mindazokról az eredményekről, amelyek a reformmunkálatok során születtek, s a szakmai nyilvánosság elé tárva a vitatott kérdéseket, a magunk eszközeivel hozzájáruljunk a problémák tisztázásához, s ezen keresztül az elodázhatatlan reformlépések tudományos megalapozásához. Itt következő számunkat, amelyet az olvasó figyelmébe ajánlunk, az említett törekvések jegyében állítottuk össze. Közgazdászok egy szélesebb csoportja „Fordulat és reform" címmel formába öntötte elképzeléseit a reform és a gazdasági kibontakozás kérdéseiről. Ezt az anyagot több fórumon vitatták. A viták nyomán az említett szerzői kollektívából öten összefoglalták a „Fordulat és reform" érdemi mondanivalóját, és önálló tanulmányként hozzáférhetővé tették a politikai és szakmai bírálat számára. A tanulmányt - amelyet most közzéteszünk - ez év április 16-án megvitatta az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség, amely megfogalmazta és rendelkezésünkre bocsátotta állásfoglalását. A munkaközösség tagjai a tudomány és a gazdasági gyakorlat jeles képviselői, nem meghatározott intézmények nevében szóltak, hanem saját tudományos és szakmai lelkiismeretüknek megfelelően tették meg észrevételeiket a „Fordulat és reform"-ról. Közülük néhányan írásban is megfogalmazták álláspontjukat a vitatott kérdésekben, és így gondolataikat szintén módunkban áll megismertetni olvasóinkkal. A munkaközösség tudományos és szakmai testület, véleménye nyilván nagy segítségére lesz a pártszerveknek és -testületeknek álláspontjuk kialakításában, döntéseik megalapozásában.
Lengyel László (Budapest, 1950. november 22. – ) jogász, közgazdász, publicista, politológus, az ELTE docense. Szülei: Kovács Ágnes néprajzkutató és Lengyel Dénes író, Szentimrei Jenő író unokája, Benedek Elek író dédunokája.
1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán (ÁJK).
1984-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett.
1976-tól a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa, 1987-től a Pénzügykutató Rt. tudományos igazgatója, 1990-től elnök-vezérigazgatója.
1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című tanulmánykötet összeállításában.
1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal együtt.
Alapító szerkesztője a 2000 folyóiratnak, majd 1989–1999 között szerkesztője.
1990-től az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének docense. Oktatási témája a magyar kormányok, fő kutatási területei közé pedig a magyar politikai rendszer, a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltozás problémaköre tartozik.
1992–2005 között tagja a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának.
A Magyar Politikatudományi Társaság tagja.
1998. január 6. és 2010. december 19. között az Magyar Távirati Iroda (MTI) felügyelőbizottsági tagja