Germinal I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:A szabad mezőn, csillagtalan sötét égbolt alatt, amely sürü volt és átláthatatlan, akár a tinta, egy ember haladt a Marchiennesből Montsouba vezető országúton, tiz kilométernyire a határkőtől, egyenest keresztülvágva a répaföldeken. Maga előtt még a sötét földet sem látta, s a roppant sikságról, mely körülvette, csak a hűvös szél fúvása nyújtott némi fogalmat, amely hullámozva s korlátlanul dőlt, akár a tengeren, s végig söpörve a csupasz földet és a mocsaras helyeket, dermesztett. Egy fa körvonala sem szakitá meg azt a véghetetlen feketeséget, mely az égboltozatot beboritá.