Magánépíttetők kincsestára '81 [antikvár]

Tisztelt Olvasó! 1978-ban, amikor a Magánépíttetők kincsestára első példánya megjelent, szándékunkat úgy jellemeztem, mint az építésügyi ágazat első kísérletét arra, hogy az építőknek-építtetőknek komplex áttekintést nyújtson mindazokról a kérdésekről, amelyekkel az otthon felépítése során találkoznak majd. Az első sikeres kedvezményezést követte az 1979. évi és az 1980. évi Kincsestár, minden esetben olyan lakossági és szakmai visszhangot keltve, amely bátorítást adott a sorozat folytatásához, s e negyedik kötet, megjelentetéséhez is, amelyet a tisztelt Olvasó most a kezében tart. Visszatekintve ezekre az évekre, elmondható, hogy a magánlakás-építés terén az ország igen nagy eredményeket ért el. Elegendő, ha ezek közül mindössze az V. ötéves terv sikeres befejezését és azon belül magánlakás-építés kiemelkedő szerepét említem. A mennyiségi teljesítmény sikeressége mellett fontosnak tartom kiemelni azt a kedvező változási tendenciát, amely a magánlakás-építés minőségének lényeges javulásával jellemezhető. Utalnék arra, hogy emelkedett a lakások felszereltségi szintje. Külön is kiemelésre méltó az épületek építészeti megformálásában, az alkalmazott tömegképzésben, térhasznosításban jelentkező fejlődés. A sablonos és kevésbé gazdaságos sátortetős "kockaházakat" mind gyakrabban váltja fel a hasznosítás jobb lehetőségét nyújtó nyeregtetős, tetőtérbeépítéses lakóházforma, a változatos épülettömeg-képzés, jóllehet a forma-gazdagítás helyenkénti túlzásaival is találkozhatunk. Örömmel kell nyugtáznunk, hogy a hagyományos nagytelkes családi házak helyett mind nagyobb számban épülnek ún. csoportos korszerű lakóházak - sorházak, láncházak, átriumházak, teraszházak-, amelyek takarékoskodnak az építési telekkel, megteremtik a gazdaságos közművesítés lehetőségeit, de ugyanakkor megőrzik a hagyományos formák természettel való kapcsolatát.