Feltaláljuk a jövőt! [antikvár]

Lecturis salutem! Egy merészen különleges könyvet tart Ön a kezében. A jövő ugyan kezd kibújni a zsákjából: a hálózatkutatók olyan merészeket mondanak, hogy 95%-os valószínűséggel meg tudják mondani - ha elegendően gazdag adatbázist birtokolnak - azt, hogy holnap hol fogok tartózkodni. Ez nem teljesen elképzelhetetlen. De hosszabb távra jósolni? Az már nehezebb falat. Alapítványunk névadója, Gábor Dénes ennél még merészebbre vállalkozott már évtizedekkel ezelőtt: aktív megközelítést javasolt: "Találjuk fel a jövőt"! Ennek ugyanis van nem csak passzív, elfogadó, hanem aktív, beleszólásos eleme is. A Gábor Dénes-i gondolat indította el a kuratóriumunk tervét: készüljön el egy összeállítás az önként jelentkező díjazottjaink írásaiból, hogy ők hogyan képzelik el a szakmájuk jövőjét, netán mernek jövőket felfesteni a nemzetnek, Európánknak, vagy olyan merészek, hogy az emberiség jövőjét is vízióikba foglalják? Jó lenne eljátszani a gondolattal, hogy még elővehetjük ezt a kötetet a tiszteletreméltó kollégáink írásaiból kirajzolódó időskála végén is, hogy akkor "vizsgáztassuk le" őket, a Gábor Dénes díjazottakat, mennyire tudtak, mertek közel járni az akkori valósághoz. Van azonban egy játékszabály. Tilos antihumánus megoldásokat valószínűsíteni, a futurisztikus horrorfilmek változatait cizellálni, noha mindannyian tudjuk, ezek megvalósulásának jelentős valószínűsége van, mert félő, hogy későn ébredünk rá a katartikus lehetőségeinkre. Kértük a szerzőket, hogy maradjanak a szakmájuk a tudomány biztos talaján. Szívesen fogalmazom tanácsolt alapelvül, hogy a mai tudománynak nem lehet magasztosabb missziója, mint keresni és megtalálni azokat a módozatokat, amelyek lehetővé teszik tízmilliárd ember "emberi" életét - mindezt úgy, hogy a tigrisek is megmaradnak. És, amire az előző bekezdésben hivatkoztam, csak remélhetjük, hogy utódaink jelesre vizsgáznak energetikából, genetikából, kommunikációból, szociológiából, épített környezetből, űrkutatásból, sőt, "katasztrofológiá"-ból is.