Emlékkönyv Abaffy Erzsébet 70. születésnapjára [antikvár]

Abaffy Erzsébet 1928. március 11-én született Budapesten. Édesapja Abaffy Gyula evangélikus lelkész, édesanyja Csák Erzsébet, református lelkész leánya volt. Gyermekkorát és kora ifjúságát Békésen töltötte a szerény körülmények között élt kilencgyermekes lelkészcsaládban, a testvérek között harmadik legidősebbként. Ez a puritán protestáns környezet, amelyben felnőtt, valamint a követelő szeretettel és egymás iránti ragaszkodással teljes családi háttér minden bizonnyal egész későbbi életvitelét meghatározta. Számos vonzó személyes tulajdonságának gyökerei a genetikai adottságokon kívül és túl nyilván ezekben keresendők. Iskoláit is Békésen végezte egészen az érettségiig, amelyet 1946-ban tett le a Szegedi Kis István Gimnáziumban. Ezután lett a Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-latin szakos hallgatója 1947 és 1951 között. Itt került kapcsolatba Bárczi Géza akadémikussal, a magyar nyelvészeti tanszék akkori professzorával, aki érdeklődését a nyelvtudomány iránt általában, a magyar nyelvtörténeti kutatások iránt pedig különösen is igen hamar felkeltette. Abaffy Erzsébet nyelvészeti pályája tulajdonképpen már egyetemi hallgató korában elkezdődött, amikor tehetsége, szorgalma és emberi habitusa igen hamar Bárczi Géza legközvetlenebb környezetébe, tanítványai közé emelte, megnyitva előtte egy olyan párját ritkító szakmai képzésnek, mester és tanítvány közötti viszonynak a lehetőségét, amellyel már csak élni kellett. Aminek a felismeréséhez - persze - megfelelő intellektus és fogékonyság szükségeltetett, ebben azonban Abaffy Erzsébet esetében - jól tudta ez Bárczi tanár úr - nem volt hiány.