Római élet Cicero korában I-II./Az orvos dilemmája/Az elcserélt élet [antikvár]

Részlet a kötetből:A RÓMAI GYERMEK.A rómaiaknál az volt szokásban, hogy a csecsemőt - ha a maga gyermekének akarta vallani - az apának fel kellett a földről emelnie. Ha ez megtörtént, első dolga volt, hogy nevet válaszszon a kisdednek ama tizenkét név közül, a melyet római ember viselni szokott. A névadás ünnepét a gyermek születése után nyolczad napra tartották meg vallásos szertartásokkal és lakmározással, a melyre a rokonsás: volt különösen hivatalos. A nevet beiktatták a családi vagy nyilvános anyakönyvbe. De mindjárt gondoskodtak arról is, hogy a gyermeket a szem-veréstő. megoltalmazzák. Evégből egy arany, -s ha a gyermek nem volt nemes származású, egy bőr bullát (olyan medaillonformát) akasztottak a nyakába, a melyet mindaddig hordott, a míg csak a toga virilist fel nem vehette. Azonban ekkor se vetette el, hanem jó megőrizte, hogy esetleg ismét nyakára kösse, ha az istenek részül juttatták neki azt a nagy dicsőseget, hogy triumphusban felvonulhatott a Capitoliumba. A gyermeket rendesen anyja dajkálta, vagy la más is, de mindig szabad asszony. Anyja gondozta egyedül egész hét éves koráig, és nem csekély befolyással volt ez első nevelése a római ember egész életére.