Történelem és emlékezet [antikvár]

A Magyar Néprajzi Társaság és a magyar Tudományos Akadémia az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére tudományos konferenciát szervezett azzal a céllal, hogy áttekintse milyen társadalmi, művelődéstörténeti folyamatok elindítója, kovásza volt a másfélszáz évvel ezelőtti eseménysor és annak milyen vetülete maradt fenn a közműveltségben. A konferencián elhangzott előadásokat tesszük, most közzé, hogy a kérdéskör iránt érdeklődők tájékozódhassanak az eredményről. A magyar néphagyományban megkülönböztetett helye van az 1848-49-es szabadságharc emlékének, és a róla szóló szakirodalom is szerteágazó, sokirányú. Kevés viszont a forráskiadvány és még kevesebb a hagyomány alakulását bemutató összegzés. A populáris kultúra felől közelítve a történelemhez nem elhanyagolható tény, hogy a bukott szabadságharc után a titokban őrzött emlékek iránti tisztelet és érdeklődés korán kialakult. Őrizték és féltették az eszményekhez köthető tárgyakat, a családtagokra vonatkozó emlékeket, a kedvelt dallamokat, az ismert történeteket, amelyek a későbbi kultuszt mintegy megalapozták. Emellett ma már tudjuk hogy nemzeti önállósodás folyamatában fontos állomás volt a forradalom és szabadságharc. Ma már azt is tudjuk, hogy ebben a történelmi pillanatban lett Kölcsey Hymnusa nemzeti himnusszá és az államiságot jelképező ország címer nemzeti szimbólummá.