Történeti tanulmányok V. [antikvár]

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK V. Debrecen, 1996. A KLTE Történelmi Intézetének kiadványa Jeney-Tóth Annamária Kolozsvári céhek Bethlen Gábor korában A Kolozsvári Állami Levéltár forrásain alapszik ez a munka. A céhiratok forrásai mellett a Kolozsvár városi levéltár korabeli anyagait is felhasználhattam, köszönet érte Kiss András levéltárosnak. Másrészt ezúton szeretnék még köszönetet mondani Egyed Ákos és Imreh István erdélyi történészeknek, akik értékes tanácsaikkal segítették munkámat. A dolgozatban több aspektusból vizsgáltam meg a kolozsvári céhek életét 1613 és 1629 között. A korszakválasztást több dolog is motiválta: Bethlen Gábor uralkodásának idején Erdélyben újra béke honolt, a gazdaság újra fejlődhetett. A fejedelem maga is támogatta az ipar fejlődését, ha másért nem is, hogy a számára legfontosabb hadiipari termelést elégítse ki. így a céhszabályzatokban bekövetkezett változások mellett, nemcsak a mesterek vagyoni helyzetével foglalkoztam, hanem a céhnek a városi politikában játszott szerepével. A bírói tisztség jelentősége és az országgyűlési követek szerepe már az országos közélethez vezet át. Ugyanakkor a fejedelemmel nemcsak politikai kapcsolata volt a városnak és a céheknek, hanem mint az egyik leggazdagabb és legnagyobb megrendelőként szerepelt időről időre a fejedelem, aminek a városi számadáskönyvekben számtalan jele maradt a mai kor emberére. Bethlen gazdaságpolitikájának is Erdély megmaradása és virágzása volt a célja. Mindez sajátos módon jelentkezik, hiszen a "korai nemzeti abszolutizmus feudális államának megszilárdítását szolgálja, miközben ez az intézmény a központosított, a fejedelmi kézbe fogott irányítással a létfeltételeket hivatott a nép egésze számára biztosítani".1 A dolgozat írója ezt a véleményt igyekszik megerősíteni. Érdemes a gazdaságpolitika és társadalompolitika metszéspontjában elhelyezkedő várospolitikával foglalkozni. Úgy tűnik, hogy a fejedelemnek nem volt egységes várospolitikája. Mást alkalmazott a szászokkal, a taxás városokkal, a székely városokkal és megint mást a felvidéki városokkal szemben. A fejedelem velük kapcsolatos döntéseit mindig az aktuálpolitikai körülmények határozták meg és befolyásolták. "Igazából tehát Bethlennek a hagyományos szerepkörében kellett a várost és kézműves lakóját megerősíteni, de ugyanakkor a fokozottabb funkció betöltésre is szorította őket".2 Védelmezte tehát a város kereskedői, kézművesi jogosultságát, sőt háború idején tágítani igyekezett privilégiumai körét.3 Mindemellett a szászok megtudták őrizni kiváltságaikat.4 A felvidéki városokkal való kapcsolatára kitérni hely szűkében sajnos nem tudok, de megállapítható hogy azt is felemásság jellemezte. A székely városok fellendültek ebben az időszakban, újabb kiváltságokat kaptak. Mivel minden székely város fejlődése más és más, ezért az a leghelyesebb ha egyenként vizsgáljuk meg milyen fejlődést értek el korszakunkban. Az 186