A lélektan útjai [antikvár]

Részlet a könyvből: 1. A LÉLEK-FOGALOM KIALAKULÁSA Volt egyszer egy város, élt abban egy király meg egy királyné. Volt három világszép leányuk, de akármilyen gyönyörű is volt a két nagyobbik, a legkisebb leány tündöklő szépsége előtt a szegényes emberi szóvirágok halvány dadogásba fakultak. A legkisebb leány ragyogó szépsége - akit különben Psychének neveztek - felkorbácsolta Vénus féltékenységét. Vénus erre fiának, Cupidónak megparancsolta, hogy álljon bosszút azért, mert földi halandó szebb merészel lenni még magánál a Szépség istennőjénél is. Cupido - mint az ilyenkor szokásos - beleszeret a leányba és bosszú helyett elviszi Psychét egy csodálatos várba, amely már nem is emberkéz, hanem az isteni művészet műve. Itt Psyché minden parancsát láthatatlan szolgálók teljesítik, akiknek ő csak a hangját hallja. Ezt az édeni állapotot egy feltétel zavarja. Cupido ugyanis boldogságuk árának azt szabta meg, hogy Psychének őt nem szabad látnia. Ha őt megpillantja, akkor örökké el kell válniok. Psyché ezt megígérte, azonban nem tud kíváncsiságának ellenállni és egy alkalommal Cupido arcát felfedi. A szószegésért Cupido ekkor elhagyja Psychét, aki két kézzel kapaszkodik bele és el akarja kísérni a fellegek végtelen messzeségébe, de ereje fogytán nagyhamar a földre visszahull. - A baj nem jár egyedül. - Cupido hűtlenségét most Vénus megtudja és első indulatában a Józansághoz fordul segítségért. Közben Psyché kétségbeesésében mindenütt keresi Cupidót és Cereshez, a Termékenység istennőjéhez, majd Junóhoz, a Házasság és az Anyaság istennőjéhez könyörög, de ezek cserbenhagyják. Hosszú vándorútja végén magához Vénushoz esdekel, aki átadja őt két hű cselédjének, a Búskomorságnak és a Keserűségnek, akik megkínozzák. A válogatott kínzások után Vénus megparancsolja, hogy három szinte megoldhatatlan feladatot teljesítsen...