Magyar középkor [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak, Kissé dohos
Reprint kiadás! Ez ​a kötet különböző helyeken – a budapesti és a kolozsvári egyetemen, a Történelmi, a Földrajzi és más társulatokban, az Erdélyi Múzeumban, az Emlékben stb. – különböző alkalmakkor, többnyire egy-egy emlékünnepen tartott előadásaimból van összeállítva. valamennyi azt igazolja, hogy mi, magyarok, nem ítélhetjük el a középkort, mert az hazánk történetének legdicsőségesebb kora. Benne nemcsak politikai és hadi tettekben voltak nagy és ragyogó sikereink, hanem a keresztény műveltség terén is. Ezért vettem be a könyvbe néhány fejezetet a műveltség történelméből is. Cikkeim nem függenek össze, de talán bevilágítják azt az egész utat, amelyben nemzetünk a középkorban haladt. Ezt az utat annyi sok zivatar, vihar és járáskelés után folytonosan javítgatnunk kell, de elhagynunk nem szabad, mert az vezet a nemzeti nagysághoz. Rajta talán lassabban járunk, de tovább érünk. Azért tehát: "Zordon, de ragyogó lovagkor, kiégett Piros északi fény: újra meggyujtalak, Képzetem fáklyája újra meggyujt téged, S lángodnál látszik a tündérkert újólag, Melynek oly szép fája volt, s oly szép virága: Vitézség cserfája, Szerelem rózsája!" A szerző