Magyar népnyelv II. [antikvár]

Részlet a kötetből: A szamosháti nyelvjárás e~é-féle hangjainak története. A szamosháti nyelvjárásának a következő e~é-féle hangjai vannak: I. rövid, nyilt e (pl. eke, veszen); II. rövid, nagyon zárt ë (pl. dëszka, ëskola); III. hosszú, nyilt é (pl. hé! nyé! ~ keséi, ére); IV. hosszú, zárt (XVI. századi) é (ég, tél, tégla); V. hosszú, nagyon zárt (XVI. század előtti é-ből lett) ë (vër, nëgy, egëssëg). Nyelvjárásunkban tehát összesen öt e~é-féle hang van. E hangokban hasonulás útján létrejött orrhangú változatai vannak 1. orrhangú mássalhangzók közt: nem, menkű, én émengyek, néném, këmëny, në-në (='ni-ni'), tünemény; 2. spirans mássalhangzók előtt orrhangú mássalhangzóktól zárt szótagban: tehénus, reméség, ellézőü (=~ellenző'), az é fijam (= az én fiam(, féve (=fenve), pézes (= pénzes). Vö. MNy. XXII, 336-340.