A nagybányai művésztelep

Az idén 125 éves művésztelep történetét és jelentős alkotóinak életművét tárgyalja a könyv, amely a 19-20.századi magyar művészet legfontosabb művészettörténeti forrásmunkái közé tartozik.
Réti István: A Nagybányai művésztelep című kötetének jubileumi kiadását a művésztelep létrejöttének 125.évfordulójára 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.


Réti István
A NAGYBÁNYAI MŰVÉSZTELEP
Réti István könyve, A nagybányai muvésztelep, a 19-20. századi magyar
muvészet egyik legjelentosebb szellemi, szemléleti, stiláris mozgalmá nak a
történetét tárgyalja s résztvevoinek alakját, munkásságát mutatja be, a korszak
legfontosabb muvészettörténeti forrásmunkái közé tartozik. Szer zojét, aki
maga is a nagybányai festokolónia elso, alapító nemzedékének tagja, az eseményeknek
nem csak résztvevoje, hanem egyik megindítója is volt, muveltsége,
széles látóköre, a történelem és muvé szettörténet iránti fogékonysága,
s nem utolsósor ban írói vénája a mozgalom krónikásának, s mintegy teoretikusának
szerepére predesztinálta.
A könyv csak Réti halála után kilenc évvel, 1954-ben jelent meg a Képzomuvészeti
Alap Kiadóvállalatánál. Az akkori politikai, muvészetpolitikai
viszonyok között azonban csak kompromisszumokkal kerülhetett kiadásra:
kimaradt a kéziratból minden olyan szö vegrész, utalás, ami a két világháború
és a közbülso idoszak történelmi eseményeinek tárgyalásában, vagy Réti
muvészet_ lozó_ ai, esztétikai felfogásában, vagy a nagybányai életkörülményekrol
szóló leírásai között nemkívánatosnak, közölhetetlennek találtatott.
Réti István muvét ebben a kiadásban teljes szövegé vel, hiánytalanul élvezheti
az olvasó. A szerzo kézira tát, a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában
orzött gépiratot forrásértéku szövegként kezeltük, hogy a modern magyar
muvészet történetének ezt a nélkü lözhetetlen forrásmunkáját a maga teljességében
bo csássuk a szakemberek és a közönség rendelkezésére.
Csorba Géza
Írásom célja: a tényeket a feledéstol megmenteni és a muvészeti Nagybánya
fogalmát s jelentoségét tárgyilagos módon megállapítani...
Igyekeztem természetesen a tények és emberek jel lemzésében és értékelésében
tárgyilagos lenni anélkül, hogy az etikai és a szellemi lényeg, a tehetség
lényege iránt közömbös legyek és hogy el ne veszítsem a szemlélet egységét
az emlékek erdejében. Kerültem a túldicsérést éppúgy, mint a túlzó kritikát,
éloknek és halottaknak egyenlo mértékkel igyekeztem mérni. Igazat írni és
igazságos maradni volt irányelvem, s ettol, legjobb tudásom szerint, nem tértem
el. (Részletek az Eloszóból)
Réti István