Aukciók, mesterek [antikvár]

Az az ötven kép, amelyet ebben a könyvben talál a Tisztelt Olvasó, nem adhatja a XIX. második és a XX. század első fele magyar festészetének keresztmetszetét, mégis viszonylag megbízható, igaz, nem hiánytalan áttekintést nyújt erről a száz évről.A XIX. század első felében, a reformkorban a magyar kultúra, s azon belül a festészet az olasz reneszánszra némileg elismerhető alkotásokat hozván létre. Idősebb Markó Károly volt e folyamat megindítója, szinte egyidejűleg követte őt Barabás Miklós, míg azonban előbbi kénytelen volt Itáliában maradni a modern (értsd: klasszicista) tájképek iránti mérsékelt kereslet miatt, utóbbi a magyar arcképfestés máig legjelentősebb alakja lett. Ő volt az első magyar festő, ki megélt művészetéből. Harmadikként Marastoni Jakab, Velencéből bevándorolt festő csatlakozott hozzájuk, életképei és portréi keresettek voltak a múlt század negyvenes éveiben, s nevéhez fűződik az első hazai művészeti iskola megalapítása.A magyar festészet következő jeles korszakát, a Bach-korszak nemzeti ellenállását művészileg kifejező történelmi festészet pusztán egy név képviseli névsorunkban, Wagner Sándorné, aki Dugovits Titisz önfeláldozását ábrázoló festményével került kora elismert művészei közé.