Bővebb ismertető
A "Hatszáz magyar nemzeti dal" negyedik, javított s bővített kiadását teszem e könyvben a hazai közönség olvasó-asztalára. A három első kiadás oly keresett volt, hogy aránylag példátlanul rövid idő alatt kelt el, mire - sajátos viszonyaink között - kétségen kivül befolyással volt az olcsó ár s a páratlanul gazdag tartalom. A jelen kiadás annyiban "javított," hogy még czélszerűbben van beosztva, s nemcsak legjobb tartalomjegyzékkel ellátva, hanem a százakra menő népdalok magában a szövegben is betürendben csoportosíttattak. A "javított" kifejezést úgy értem, hogy költészetünk legújabb gyöngyeit is felvettem ezen kiadásba, nemkülönben a legújabb népszinmüvekben előforduló dalokat, s a legújabb operettekben s operákban előforduló népszerűvé lett dallamok szövegeit is. Tartalmasabb, változatosabb, több költőt jól képviselő, népdalokban gazdagabb mű mint ez, a külföldi könyvpiaczokon sem található. - Szeretem hinni, hogy szolgálatot tettem ezen kiadás rendezésével is azoknak, kik a magyar költészet, a népdalirodalom iránt érdeklődéssel s fogékonysággal birnak, de egész könyvtárakat nem vásárolhatnak össze.Megjegyzem, hogy a kötetben közölt költemények kiadási jogát részint az ez idő szerinti kiadó-tulajdonosoktól, részint maguktól a szerzőktől megszereztem. A gyüjtemény tehát a szerzői jogról szóló 1884. XVI. törvényczikk értelmében megszerzett kiadási jog alapján van összeállítva.Ajánlom a müvet a hazai közönség szíves figyelmébe.
Pósa Lajos (Radnót, 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.) a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző.
Egyszerű református földművelő szülők gyermeke, akik az eszes fiút szegényes anyagi viszonyaik ellenére is taníttatták. A gimnázium hat osztályát Rimaszombatban végezte, a két felsőt Sárospatakon, majd a budapesti egyetem bölcseleti karán a tanári pályára készült és a rendes tanfolyamot el is végezte. Ezalatt folyton súlyos anyagi bajokkal küzdött. Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Volt kisegítő-tanár a fővárosi reáliskolában (a belvárosban, meg a Józsefvárosban is) egy évig; de egyrészt beteges volt, másrészt pedig mindenáron költő akart lenni. Felhagyott tehát a kenyérpályával és folyton írt. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska c. humorisztikus lapnál kezdette az 1870-es évek elején mint rendes belső munkatárs; ily minőségben 1875-ig Csernátoni Ellenőrjébe is dolgozott, majd a Toldy István szerkesztésében megjelent Nemzeti Hírlaphoz került és 1881-től a Szegedi Napló munkatársa volt. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Mint munkatárs és segédszerkesztő Szegeden 1889 végéig működött, amikor mint már országszerte ismert gyermekköltőt a Singer és Wolfner cég egy megindítandó gyermeklap szerkesztőjéül meghívta Budapestre. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljöttekor pár száz gyermek arcképéből albumot nyújtottak át neki s a város intelligenciája búcsúünnepet rendezett tiszteletére. Ezután Budapesten működött, Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel, s annak szerkesztője volt.
A gyermekköltészet mellett kiválóan a hazafias lírát művelte, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafiérzésnek. Ilynemű költeményeinek lelkesítő hatása alatt határozták el és kötelezték magukat a gyorokménesi szőlőbirtokosok, hogy a költőt minden évben Lajos napján egy hordó ménesi borral tisztelik meg. Az első évi tiszteletadót 1896-ban külön küldöttség művészileg faragott hordóban adta át egy írói estélyen az ún. Pósa-asztalnál. 1901-ben megházasodott és anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év múlva ismét visszatért a fővárosba. 1892-ben a Petőfi-társaság tagjának választotta.
Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400 meg van zenésítve; a legtöbb magyar dallamszerző felhasználta szövegeit, leginkább azonban Dankó Pista és Lányi Géza. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.