Gömöri népdalok és népballadák [antikvár]

Gerince megtört, deformált, kifakult. Borítói néhol foltosak, repedezettek.
Azt a csodálatos érzést, amely az embert akkor hatja át, amikor hosszú idő múltán szülőföldjére lép, mély lírai átéléssel fejezték ki költők, írók és művészek. Az ember "szülötte tája" Csokonai szavaival valóban "mindennél elébb való". Az én szülőföldem, Gömör, ahol eszméledtem, nevelkedtem, hazám a hazában, otthonom az otthonban, olyan tájék, ahonnan gyermekkoromban elindultam és ahová mindig vissza-visszatérek: "Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el". Erre a földre, Gömör lankás tájaira, a Sajó felé tárulkozó völgyeire, a Kárpátoknak nyúló hegyeire és népére szeretnék emlékezni e kötet dalaival és balladáival. Negyedszázada kezdtem a néphagyományok kutatását, először szülőfalumban, Hétben, e kis gömöri, Sajó menti községben. Azóta számos helyen megfordultam a Kárpát-medence területén szlovákok, románok, hazai és külhoni magyarok körében egyaránt. Gyűjtöttem dalokat, mondákat és szokásokat. Több mint húszezer méter magnetofonszalag őrzi bukovinai székelyek, alföldi magyarok, gömöri palócok, zempléni szlovákok, bihari románok és más területek közösségének hagyományait.