A magyar nyelv szótára I-II. [antikvár]

Száz éve annak, hogy a M. T. Akadémia 1840-ben kidolgoztatta a magyar nyelv elkészítendő nagyszótárának tervét és a munka elvégzését Czuczor Gergelyre és Fogarasi Jánosra bízta. Húsz év alatt elkészült a munka; 1862-ben megjelent az I. kötet, 1874-ben a befejező VI. kötet. Így készült el a magyar nyelvnek eddig legnagyobb szótára hat vaskos kötetben. A mű értékét nem csökkenti az, hogy a magyar nyelvtudomány akkori kezdetleges módszere és a magyar nyelv múltjának: hiányos ismerete miatt összehasonlító és szófejtő része fogyatékos és megbízhatatlan. Örök érdeme marad ennek a nagy munkának, hogy számon vette és összeállította a magyar nyelv szókészletét abból az időből, midőn a nyelvújítás átalakító mozgalma véget ért és a nyelvészek harca a nyelvújítás túlzásai és korcsalkotásai ellen megindult. A magyar nyelv történetének egy nagy korszakát zárja le ez a mü és megbízható tanuja marad a magyar nyelv akkori állapotának. Az azóta eltelt száz év alatt nagy fejlődésen ment át a magyar nyelv és a magyar stílus. A nyelvújítás szóalkotásainak igen nagy része nélkülözhetetlen kincse lett a magyar szókészletnek, nélkülük ma beszélni, írni nem is tudnánk. A selejtese, a felesleges rossz szavak elhullottak, kivesztek az élő nyelvből. A műveltség, a tudomány, a technika óriási haladása számtalan új szóval gazdagította a nyelvet. Az élő, haladó és forrongó élet megváltoztatja a szavak jelentését, új gondolatok kapcsolódnak a régi szavakhoz és új szólásokat szül a rohanó élet. Ezt a mai nyelvet igyekeztem számon venni és a művelt magyar közönség elé tárni ebben a szótárban. Ennél valamivel többet is akarok adni: összekapcsolni a magyar szókincs jelenét a magyar nyelv múltjával. Ezért vettem fel a szótár anyagába a magyar nyelv régi századaiban élt, de a mai magyar nyelvből kihalt szavakat. Ezek a szavak is kifejezői voltak a magyar léleknek a maguk korában, előfordulnak régi nyelvemlékeinkben és igein gyakran világot vetnek a mai szavak eredetére, jelentésére.