A nyelvi revitalizáció [antikvár]

Bevezetés „Egy nyelvet nem lehet néhány ének eléneklésével vagy egy szó bélyegre nyomtatásával megmenteni. Még csak a »hivatalos« státus megszerzése által sem, vagy azzal, hogy az iskolában tanítják. Egyedül csak a használat menti meg (bármilyen tökéletlen legyen is az), az élet minden területére való bevezetése és használata, minden lehetőség megragadása, amíg természetessé nem válik, amíg már nem mesterkélt vagy hamis. Egyszóval küzdelmes és nehéz időszakot jelent. A nyelv helyreállításának nincsen egyszerű útja." EUis és Mac a'Ghobhainn^ A nyelvi revitalizáció kérdése az elmúlt években egyre inkább a szocio-lingvisztikai kutatás középpontjába került, hiszen kétnyelvűségről, nyelvvesztésről, nyelvhalálról nemigen beszélhetünk anélkül, hogy a nyelvi revitalizáció szóba ne kerülne lehetőségként vagy akár sikertörténetként. Hogy miért is különösen fontos a nyelvfelélesztésrői, nyelvi revitalizáció-ról beszélni? A legfrissebb statisztikai adatoknak megfelelően a világ lakosságának fele a húsz „legnagyobb" (azaz legtöbb beszélőt számláló) nyelvet beszéli, nyolc nyelvet több mint százmillióan beszélnek, a nyelvek 96%-át a világ lakosságának csupán 4%-a beszéli, a nyelvek felének kevesebb mint tízezer beszélője van, negyedének (mintegy 1500-nak) pedig kevesebb mint ezer beszélője (Grenoble 2006: 138; Pusztay 2006b: 65). A nyelvi revitalizáció lehetősége és szükségessége általában olyan nyelvekkel kapcsolatban merül fel, amelyek esetében nincsen írásbeliség, nincsen anyaállam, beszélőik valamilyen (nyelvi/etnikai/gazdasági) kisebbségben élnek. Ez azonban, ahogyan a konkrét revitalizációs esettanulmányok is mutatják, nem egyértelmű. Példának okáért az ír nyelv felélesztését vizsgálva szükségessé vált a történeti szempontú vizsgálat is, mivel jelenlegi politikai státusa, illetve társadalmi presztízse nem írható le a fent említett jellemzőkkel: nem ' language cannot be saved by singing a few songs or having a word printed on a postage stamp. It cannot even be saved by getting 'official status' for it, or getting it taught in schools. It is saved by its use (no matter how imperfect) by its introduction and use in every walk of life and at every conceivable opportunity until it becomes a natural thing, no longer laboured or false. It means in short a period of struggle and hardship. There is no easy route to the restoration of a language" (Ellis és Mac a'Ghobhainn: idézi Nettle-Romanie 2000: 176 - fordítás tőlem - G.N.)