A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei V. [antikvár]

BEVEZETŐ Az 2007. április 26-27-én tartott V. nyelvtörténeti konferencia Nyíri Antal emlékének lett szentelve születése századik évfordulója alkalmából. Nyíri Antal az ún. szegedi iskolához tartozott, Mészöly Gedeon örökét folytatta, ápolta és fejlesztette az egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének 1956 és 1977 között vezetőjeként is (vö. Büky László: Nyíri Antal kilencvenéves. Szeged, 1997, 3; Bolla Kálmán szerk.: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások I-II, Budapest, 2005-2006, Új Mandátum Kk.;Il: 184-197). A Magyar Nyelvészeti Tanszék és a Finnugor Tanszék által immár hagyományos tudományos ülésszak előadásait bemutató kötet elsö tanulmányában Szabó József mint a Magyar Nyelvészet Tanszéken Nyíri Antalnak legidősebb tanítványa méltatja a tudós tanár életpályáját és munkásságát. Nyíri Antal kutatási területeihez több tanulmány is kapcsolódik. Haader Lea az Érsekújvári kódex alapján arra a következtetésre jut, hogy annak másolója. Sövényházi Márta szakított a Ráskay Lea-féle hagyománnyal, és új, kézirat szépségét és díszítettségét előtérbe helyező korszak kezdődött a Nyulak szigeti kolostorban. Horváth Katalin az etimológia elveinek változását, alakulását tárgyalja, rámutatva az elvek meghatározásának nehézségeire. Juhász Dezső a nyelvjárási fafandzsa, illetőleg fandzsásodik szó, az anonymusi Böngér személynév és az OMS. sepedyk szavának magyarázata során bizonyítja, hogy a szófejtésben milyen fontos szerepe van a nyelvjárástörténetnek, valamint a régi és mai nyelvjárási adatok felhasználásának. Mokány Sándor két, Nyíri Antal által említett víznév, a Kurca és a Kundura eredetét fejtette meg. G. Orosz Renáta Nyíri Antalnak a szentesi víziéletről szóló nagyszabású munkája nyomán azt vizsgálta kérdőív segítségével, hogy a szentesi víziéletnek az utóbbi évtizedekben valóban eltűntek-e nyelvkincsbeli nyomai. Mint a korábbi kötetekben is tapasztalható volt, a mostaniban szintén több tanulmány tárgya a középmagyar kor nyelvének vizsgálata. Dömötör Adrienn a főnévi névmási kijelölő jelzők használatát és azok változásait mutatja be. Hegedűs Attila pedig a spontán standardizáció tükröződésére mutat rá az erdélyi főurak 1539-es titkos szervezkedéséből fönnmaradt szövetséglevél két átiratának nyelvhasználata alapján. Kalcsó Gyula az 1527 és 1576 közötti időszak nyomtatványaiból az általa készített számítógépes korpusz felhasználásának tanulságait összegzi. Németh Miklós kuruc vitézek XVIll. század eleji folyamodványai alapján vizsgálja, milyen tényezők befolyásolják a számnévi jelző utáni a főnév egyes vagy többes számát. Pólya Katalin munkájában rámutat, hogy a csak partikula rendkívül szerteágazó jelentése és funkciója egy sokkal egységesebb megszorító jelentésből, illetőleg funkcióból fejlődött ki. Wacha Balázs Kemény János önéletírása mondatainak szórendjéről értekezik. Schirm